Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

szervezése tárgyában. Nyilvánvalóan érdeklődésre tarthat számot a létesítő rendelet is, amelyet Keresztury Desző a miniszter diszkréciós jogánál fogva 1946. november 5-én írt alá, ahogy ez ma már tudott dolog, „Kodály ellenében". Mintegy harminc dokumentumot választott ki Csendé Béla a hatalmas anyagból. Hivatalos iratokat, jegyzőkönyvi kivonatokat, helyi tanterveket és óraterveket, felvételi tájékoztatókat, statisztikákat, névsorokat. Teljes terjedelmében közli Kerényi György „Mit jelent nekünk Békés-Tarhos ?" című nagyon szép méltatását. Hírt ad az egyik legizgalmasabb tarhosi vállalkozásról, az iskolaszövetkezetről, mely ha akkor sikerül, talán végérvényesen megalapozza az iskola működését. Nem hallgatja el a Békéstarhos létéért és fennmaradásáért folytatott, esztendőnként megújuló küzdelmet, s összerakja a tanárok-tanulók hősies munkájának mozaikjait is. Az iskola zenepedagógiai rangjához illő tisztelettel foglakozik (nem zenész lévén is) a kodályi koncepciónak Tarhos életében betöltött szerepével : az énekes alapon történő zeneoktatással, a zenei anyanyelv és a zenei gyermekkor visszaadásának Magyarországon eddig ki nem próbált módszereivel, az ének esztétikai-etikai nevelőerejével, a közös éneklés közösségformáló, önmagán túlmutató értelmével. A tarhosi közösségi nevelés minden fontos alapkövét lerakja: nyomon követhető a könyvben a makarenkói munkaiskola kialakítása, a sárospataki kollégiumi hagyományok gyakorlata, s az a Németh László-i horizont, mely érzékenyen figyel, vitatkozik a kor izgalmas, sorsdöntő kérdésein, miközben tágítani tud és mer, megkontráz zsákutcába vezető, sematizáló szándékokat. Nyitott, a társadalmi igényeket is figyelembe vevő iskolának értékeli Tarhost, amikor kitér olyan fontos kezdeményezésekre is, mint az 1947 nyarán tartott szabadművelődési és megyei énektanárképző tanfolyamok. S az elvi kérdések felvetését sem kerüli meg, amikora „Létezik-e tarhosi probléma ?" címen megindított vizsgálatra is reflektál. Rendkívül érdekesen követhetők az iskola szervezetében és ezzel egyidejűleg az elnevezésében bekövetkező változások. Az Emlékirat 1945-ben Magyar Állami Énekiskola felállítását sürgeti, a békési jegyzőkönyvi határozat Kodály Zoltán Kollégiumot említ, a létesítő rendelet Békési Országos Állami Ének- és Zenelíceum és Tanítóképző s vele kapcsolatos gyakorló iskola szervezését engedélyezi, míg a megszüntetést kimondó ügyirat „a békés-tarhosi zenei gimnázium, zeneművészeti szakiskola s a vele kapcsolatos diákotthon és általános iskola" sorsáról intézkedik. (Mind a mai napig meg nem indokolt módon!) A könyvíró minden vonatkozásban igyekszik tárgyilagos maradni. A valóság hiteles, időtálló nyersanyagára épít. Mégis olvasmányosan fogalmaz, s ezzel sokárnyalatú emlékképeket idéz fel, különösen a tarhosi olvasóban. Emberek, arcok, alakok, élethelyzetek, cselekedetek, életmozzanatok kapnak végső értelmezést. Csende Béla sokszínű anyaga elrendezésében nem nélkülözhetett bizonyos kronológiai beosztást. A könyvében alcímként megjelölt „élettörténet" is kötelezte őt erre. Mégis úgy érzem, hogy munkájában nem az időrendiség a legfontosabb. Hiszen itt nem arról van szó, hogy felfigyelt egy iskolára a híres alma materek közül. Neki egy olyan iskola múltját kellett megvallatnia, amely indulása óta igen sokféle ellentétet mutatott a ráfigyelőknek. Meg kellett látnia az addig példa nélkül álló hánykolódást és küszködést. Be kellett mennie - harminc év távlatában - a rosszul felszerelt tantermekbe, a zsúfolt lakószobákba. Szegényes tanulókkal kellett találkoznia a sárba veszett utakon, a szétszórt épületekben. ... Mert Tarhos történetét nem lehet csak kívülről figyelni, hivatali ügyiratokból összeállítani. Élni is kell azt az életet valahogy, tetten érni az alkotás nagy gyötrelmeit! Nem is nehéz ez annak, akinek van szíve hozzá. Pedig éppen ebben rejlik a vállalkozás veszedelme... Mert vad harcok, fájó kudarcok és boldogító eredmények szövevénye ez a historikus múlt. Fergeteges tempóban élt és fejlődött Tarhos! Előkerestem a legnehezebb időkből, 1948-ból Gulyás György tanévzáró beszédét. Ilyen kulcsszavakat ollóztam benne össze, mint: haladás, ellentét, .. .kezdetben..., azután..., biztató, ígéret, eredmény, Holnap, valóság, kialakuló élet, közösségi életforma, társadalmi igény. Mert nyers eseménytörténetet írni mindenki tud. De a „Békés-Tarhos" írója azt is kutatja, hogy társadalmilag kulturális szükséglet volt-e az énekiskola. Vagy igaza lett végül is azoknak, akik luxusnak vélték ezt az iskolaalapítást, és azt állították, bizonygatták, hogy a városon kívül nem lehet kul375