Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bilibok Péterné: Egy 132 éves emlékbeszéd Tessedik Sámuelről
Említem fennebb, hogy Tessedik Németország nagyobb részét bejárván, annak műipari, közoktatási és mezőgazdasági állapotját a helyszínen kitanulta, 1790-ben mindazonáltal újólag kiutazott Kupferzellbe és Schnepfenthalba, Mayer és Salzmann nagy hírű oktatásairól személyes tudomást veendő. Másfelől ritka lelkiismeretességgel megválasztá a férfiakat, kikre intézetében a tanítóságot bízta. E férfiak közül még élnek Jozéfi Pál superintendens 1 2 és Bretschneider 13 jeles felkészültségű gazdasági író. A selymészet csínjait Budán tevé sajátjává Tessedik neje, ki az intézet nőhallgatósága körüli buzgóságáért legfelsőbb helyről arany érdempénzzel jutalmaztatott meg. Az elméleti előadást nyomban követé a gyakorlat, részint a gyárosztályban, részint a kísérleti kertben. A próbatételekre szánt mező szikes volt, - Tessedik a hasznosíthatatlannak hitt földet különféle úton a legtermőbb állapotba hozta -, s példával cáfolta meg azon közvéleményt, mintha a szikes föld termesztésre alkalmatlan volna. A nemesebb gyümölcskertészctct a szarvasiak Tessedik előtt csak hírből ismerték, ő azonban nagy költséggel szerze meg 300-nál több válogatott gyümölcsfajokat, megtanítá a népet a magróli vadoncnevelésre, s a nemesítés csínjaira, sok ezer ótágakat adott a lakosok - s vidékieknek. S ugyancsak Tessedik ismerteté meg a szarvasiakat az akác hasznaival, melyből azóta sok ezer díszíti Szarvast és vidékét. A rétmívelést oly annyira feleslegesnek tartá s azt oly kevéssé ismeré a múlt század nyolcadik tizedében az alföldi jobbágyság, hogy a szarvasiak, midőn a takarmányfű-termesztést sürgető királyi intézmény felolvastaték, hangosan felkacagának, Tessedik azonban szóval és példaadással megtéríté őket. O hozatott Békés vármegyében elsőnek Bécsből 1779-ben 2 font, akkor még drága francia lucernamagot, s a tapasztalt siker annyira megkedvelteté a füvet a szarvasiakkal, hogy alig egy (év) tized múlva ők látták el száz meg száz mázsa lucernamaggal nemcsak hazánk nagy részét, hanem Ausztriába, Tót1 4 és Bajorországba is nyereséges kereskedést űztek vele nagyban; s alkalmasint Tessedik volt első a hazában, ki a lucernának kora őszszeli vetésével akkor már sikeres tapasztalást szerzett, s ki három száraz éven keresztül lucernásáról évenként kétszer nyert teljes szemű jó magot. Nem szorítkozott azonban Tessedik egyedül a csigacsőre 1 5, termeszté ő nagyban a francia perjét, lepkeszeget 1 6, bükkönyt és más hasznos takarmányfüveket, valamint a répát is, melynek magját nagy mennyiségben ingyen osztogatá el a köznép között. A nyári istállózást, sormívelést és olajnövények termesztését még a múlt század végivel gyakorlá, s a szederfa ültetést és selymészetet erélyesen ápolá. De nem állapodott meg Tessedik a termesztés és tenyésztésnél, sokszor és lelkesen kimondá ő, hogy hazánk nem csupán mezőgazdaságra, hanem gyáriparra is van utasítva, ha naggyá lenni akar. Hogy pedig a műipari üvegházfiak aggodalmát megnyugtassa, az intézet gyárosztályában 38 féle műipari üzletet telepíte meg. 1779-től 1798-ig 45 mázsánál több, leginkább közönséges gyapjúból 6728 rőf különféle kelme gyártatott, s az intézet gazdasági osztályában tenyésztett selyemhernyók után tíz év alatt nyert 10 mázsa motollált és hulladék-selyemből Budapesten, Nagyváradon és Csabán szebbnél szebb szövetek készültek. Volt az intézetben egy 60 orsót forgató fonoda, s félszázaddal már ezelőtt használta Tessedik az egyszerre 36
