Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bilibok Péterné: Egy 132 éves emlékbeszéd Tessedik Sámuelről

EGY 132 ÉVES EMLÉKBESZÉD TESSEDIK SÁMUELRŐL BILIBOK PÉTERNÉ Tessedik Sámuel halála után, 1822-ben, Szarvas újratelepítésének centenáriuma alkalmából szép méltatást kapott tisztelője és ifjú barátja, Hellebranth János várostörténetében. Közismertek a Hellebranth munka hiányosságai. A tanulmányra gyorsan reagáló recenzió azonban mégsem ezeket emelte ki, hanem Tcssediket magasztaló hangja miatt támadta Hellebranth-ot. A recenzió szerzője, Ágoston János, szemére vetette Tessediknek, hogy gazdasági újításait igyekszik elfogadtatni a parasztokkal, ahelyett, hogy a szarvasi „tótok" megmagyarosítására törekednék. A bírálat tele van klerikális és nacionalista kirohanásokkal Tessedik ellen. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen Tessedik életének utolsó évtizede és az utána következő esztendők nemcsak Magyarországon, de egész Európában a reakció erősödését jelentik. A Szent Szövetség minden haladó törekvést üldöz, és legfőbb támogatója a katolikus egyház. Érthető tehát, hogy csak elhallgattatás lehetett azoknak a sorsa, akik Tessedikről szóltak vagy írtak. Ezt látszik alátámasztani a Tessedik irattár sorsa is, amelyet ő maga mindenáron meg akart menteni az utókor számára, de sikertelenül. Sehol sem vállalták a biztonságba helyezését. Halála után gyermekei a szerény örökségért pereskedtek; atyjuk szellemi hagyatékával nem törődtek, pedig az jóval többet ért a megmaradt vagyonnál. Hátrahagyott iratait megdöbbentő gondatlansággal kezelték. A kéziratok egy része Ploetz (Érkövy) Adolfhoz került, aki az alább közlendő emlékbeszédébcn említést tesz egy tervbevett, de soha meg nem írt Tessedik-monográfiáról. Bár a kéziratok jó része elkallódott, mégis az ő révén jutott az értékes anyag egy része az Evangélikus Országos Levéltárba, s ily módon ezek megmenekültek a pusztulástól. Ploetz Adolf 1818-ban született Elzászban, Ehrstcin helységben. Később felvette az Érkövy nevet. 1836-ban lett a keszthelyi Georgikon hallgatója. Neves közéleti személyiséggé fejlődött, jeles gazdasági íróvá vált. Ö írta meg 1842-ben Nagyváthy János nekrológját. Ugyancsak ő írt megemlékezést Pethe Ferencről 1842-ben. Ploetz Adolf mondta el 1847-ben az ún. „köztelki emlékbeszédet"* a Festetics György emlékére rendezett ünnepségen. 1845-ben Tessedik felett tartott megemlé* A Széchenyi kezdeményezésére 1826-ban megalakult Lóversenyzési Egyesület szerezte meg az Üllői úti telket (az Üllői út és a Köztelek-utca kereszteződésénél), és Széchenyi javaslatára Közteleknek nevezték el. (Vincze Frigyes: Szakoktatásunk múltja és jelene, 26. lap.) 33