Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bilibok Péterné: Egy 132 éves emlékbeszéd Tessedik Sámuelről
kezest a Magyar Gazdasági Egyesületben, kiemelve őt a hallgatás és feledés homályából. O vitte be Tessedik nevét az ország köztudatába. Ez volt az első lépés azon az úton, amelynek folytatásaként Zsilinszky Mihály 1872-ben Szarvas történetéről írt kétnyelvű** művében részletesen méltatta Tessedik tevékenységét és iskolájának működését, viszontagságait; majd 1873-ban kiadta az Önéletírást magyarul. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Emlékkönyvében*** újra kinyomtatták Ploetz-Erkövy emlékbeszédét. Ezzel a Tessedik kérdés országos üggyé vált. Ploetz írása, melyet alább találhat meg az olvasó, nem sok újat mond a mai kutatónak Tessedik működéséről, de ő volt a legközelebb hozzá, kapcsolatot tartott azokkal, akik ismerték. E megemlékezés hiányosságai és hibái ellenére néhány nagyon progresszív gondolatot tartalmaz. Ploetz sok Tessedik írást olvasott, olyanokat is, amelyeket ma elveszettnek tekintünk. De feltétlenül ismerte a Parasztember Magyarországban... című művét, a Memorabiliát, az Önéletírást, Tessedik felterjesztéseit és tanterv-tervezeteit. Kár, hogy ezt a tájékozottságát nem kamatoztatta. Mivel Ploetz a magyar gazdasági reformerek méltatója, megemlékezése elsősorban Tessedik ilyen irányú tevékenységét veszi szemügyre. De az világos, hogy nem tartja lokális nagyságnak. Ó veszi észre elsőnek, hogy Tessedik tevékenysége nem helyi kérdés, hanem országos ügy. A gazdasági fejlődésért küzdő személyiségek között az első helyre teszi. Megfogalmazza Tessedik tevékenységének lényegét: „A nemzettest legnagyobb, s egyúttal legelhagyatottabb részének, a népnek" szentelte egész életét. Kimutatja, hogy a királyok érdeklődése, kitüntetései, támogatása, az egész hírverés körülötte hamis volt, az udvarnak esze ágában sem volt támogatni törekvéseit. Anyagi segítséget - az egyetlent, amire végeredményben szüksége volt -, hogy terveit valóra váltsa, sehonnan sem kapott. A kitüntetésekből pedig nem lehet iskolát fenntartani, azok csak arra jók, hogy az irigységet felkeltsék. Tessediknek többet ártottak, mint használtak. Az udvar halogató taktikájának megvolt a háttere: nem volt szüksége a parasztok nagy tömegének felvilágosítására. Ferenc császár a meglévő iskolákat is soknak tartotta, nemhogy támogatott volna egy olyan közoktatási tervet, amely egy egész elnyomott népréteg művelődését segíti elő. Ploetz előtt mindez világos volt, ha nem is tudta egyértelműen megfogalmazni, csak utalt rá, amikor azt írja, hogy az intézet végül is: „magától elenyészett". A fenti megfontolások alapján kerül 132 év múlva újra nyilvánosság elé PloetzÉrkövy emlékbeszéde, amelyet a magyar helyesírás mai szabályai szerint adunk közre. EMLÉKBESZÉD Tessedik Sámuel felett Ploetz Adolftól a M. Gazd. Egyesület 1 f. é. június 7-én 2 tartott közgyűlésén. Nem ismerek gyengédebb frigyet, s testvéribb rokonságot, mint van szép nyelvünkben a hazafi és kötelesség szavak között. ** Magyarul és szlovákul jelent meg. *** OMGE Emlékkönyve 1879. 34