Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Káplár Károly: Az eszközkoncentráció hatása az orosházi járás mezőgazdasági szövetkezeteiben

lés, állattenyésztés eredményeiben, a munkadíjazás módszerében, a közösből származó jövedelemben. A szövetkezetek tagjainak az a tapasztalata, hogy az azonos természeti (talaj) adottságokat egyik helyen jobban, másutt rosszabbul használták ki, csak siettette a jobbakkal való egyesülést. Alapjában az említett külső és belső okok hatására döntöttek a szövetkezetek az „Egy község egy termelőszövetkezet" elve mellett. Az egyesülések kizárólag helyi kezdeményezések alapján, az érintett szövetkezetek vezetőinek kölcsönös megértése, szélesebb körben a termelőszövetkezetek tagjainak érdekegyeztetése során jöttek létre. 1971-ben az igen gyenge eredménnyel gazdálkodó nagyszénási „Vörös Hajnal" Tsz tagjai látták be, hogy saját felszereltségükkel, az alacsony színvonalú vezetéssel, nem képesek a termelés színvonalát a járási átlagra emelni annak ellenére, hogy a művelésük alatt álló terület kat. tiszta jövedelme járási átlagon volt. (A járási átlag 34,5 ar. kor./ha, a „Vörös Hajnal" átlaga 33,73 ar. kor./ha.) A halmozatlan termelési érték járási átlaga 1970-ben egy szántóegységre 4748 Ft volt, a „Vörös Hajnal" Termelőszövetkezeté 1700 Ft. 1972-73-ban a községekben többoldalú egyeztetés történt az egyesülések érdekében. Közgyűléseket hívtak össze (Gerendáson, Csorváson), azonban egyik vagy másik érintett szövetkezet tagjainak egyetértése nem érte el a kedvező döntéshez szükséges kétharmados többséget, így az egyesülések későbbre maradtak. 1974-ben a járás községeiben nagyarányú, sokoldalú munka folyt az egyesülés érdekében. Egyesülést előkészítő munkabizottságok jöttek létre, a közgyűlések által választott vagy a vezetőségek által kijelölt tagokból. A bizottságok feldolgozták az érintett szövetkezetek vagyoni viszonyait, egyeztették a munkadíjazás módszereit, előzetes egyetértést alakítottak ki a tisztségviselők, vezetők - egyesült szövetkezetekbe történő - beosztására nézve. Ilyen előzmények után Csanádapácán 3, Csorváson 4, Gádoroson 2, Gerendáson2, Nagyszénáson 2, Pusztaföldváron 2, Tótkomlóson 2 szövetkezet mondta ki, szinte ellenszavazatok nélkül, az egyesülést. 1971-ben a járásban még 22 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött, 1975-ben már 12 szövetkezet kezdte meg a gazdálkodást, és készített eredményes zárszámadást. 2. Vagyoni helyzet, a termelési eredmények alakulása A területi koncentráció során az egy szövetkezetre jutó közös művelésbe vont terület 1997 ha-ról 3 899 ha-ra módosult. Kis híján az egy szövetkezetre jutó közös művelésbe vont terület megkétszereződött. A közös vagyon egy szövetkezetre jutó átlaga a tervidőszak kezdetén (1971-ben) 36827 m/Ft-ról 92 277 m/Ft-ra emelkedett. Öt év alatt a közös vagyongyarapodás 136,7%-ot tett ki. A szövetkezetek egyesülésének ideje alatt - 1971/75 között - a halmozott termelési érték a járás szövetkezeteinél 782108 m/Ft-ról 1099666 m/Ft-ra (140,6%) emelkedett. A szövetkezetek gazdasági megerősödése az egyesülések folyamán nem tört meg, hanem tovább szilárdult. Az egyesülések befejeződése után a járás legnagyobb szövetkezete a nagyszénási „Októ299