Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Irodalmi nevelés, dialektikus gondolkodás, iskolareform

tévedés: gyermekvers! - „tartalmát". Arra a logikai műveletre ugyanis, s ez az olvasási kultúra gyarlóságának legszomorúbb fokmérője, hogy önmaguk ismerjék fel, milyen fontos erkölcsi-politikai cél érdekébe állította az író a mondanivalót, mit fejez ki a mese vagy a vers szimbólumrendszere, milyen fontos eszményt fogalmaznak meg, arra a legjobbak is alig képesek. Nem szoktak hozzá, hogy mélyebben gondolkozzanak azon, amit olvasnak, hogy megkeressék, mi egy-egy irodalmi mű sajátos szépségének a titka. Nem nevelődtek rá, hogy azt kutassák, hogyan fejezi ki a költő a valóság ábrázolása közben a társadalomnevelő erkölcsi-politikai elveket anélkül, hogy egy szemernyit is moralizálna. Elszomorító azután az is, milyen bátortalanul kezelik még a legalapvetőbb esztétikai-verstani kategóriákat is, mennyire nem ismerik fel jelenlétüket. Többen nem is hallottak - saját bevallásuk szerint - róluk eddigi tanulmányaik során. Hogyan érezhetnék, hogyan tudhatnák akkor, mit várhatnak a szépirodalomtól, miért érdemes olvasni? Több mint egy évtizede egy Móricz-novella szövegmegértését ellenőriztem egy óvónőképzős évfolyam tanulóinál, s már akkor beigazolódott számomra, hogy igen ritka az a középiskolát végzett ifjú olvasó, aki miközben olvas, lát és gondolkodik is. Nem találtam egyetlen olyan munkára, amelynek írója a motívumok egymásra hatásának belső logikáját, a jelenetek reális pszichológiai értelmezését, az eszmeiséget, a központi mondanivalót világosan és pontosan fogalmazta meg. Nos, azóta sem lett sokkal vigasztalóbb a helyzet. Nem, mert a könyv, s nyugodtan leszögezhetjük - az irodalomóra nem azt a szerepet tölti be, amelyre joggal hivatott. Lázár Imre előzőleg már említett tanulmánya is aláhúzza tapasztalatainkat. A hajdúböszörményi képző 91 hallgatója például így vallott arról, miért olvas: a könyv egyéniségfejlesztő erejét szereti 4 hallgató szórakozást keres a könyvben 13 kikapcsolódást 12 új ismereteket vár a világról 19 élményt keres 20 pihenést vár tőle 7 választ keres saját bajaira 4 nem felelt a kérdésre 12 Ehhez nem kell bővebb kommentár! Könnyen észrevehető: ez a felmérés sem vigasztalóbb, mint amilyet a Móricz-novella értelmezésével kapcsolatos dolgozatok tanulsága adott. Világosan tükrözi, milyen felszínes logikai tevékenység az olvasás és a műelemzés, mennyire nélkülözi a belső tudatosságot. Pedig ha hinni lehet az önvallomásoknak, az óvónői pályára túlnyomó többségükben azok mennek, akik humán érdeklődésűek. Akik elsősorban a társadalomtudományokat, köztük az irodalmat is kedvelik. Ennek a ténynek a tükrében még elkeserítőbbé, még lehangolóbbá válik az a jelenség, hogy 12 éven át tartó szervezett oktatás, irodalmi nevelés után is mindössze négy hallgató (a megvizsgáltak egyhuszada) érzi és tudja, milyen pozitív befolyást gyakorol a jó köny az egyéniség alakulására. Akkor is elszomorító ez, ha a tudat alatti formálódásnak ennél nagyobb arányával is számolunk. Még szomorúbb az érzelmi-lelki kulturáltságnak, társadalmi érdeklődésnek az a gyengesége, mely a fejletlen könyvkultúra nyomában jár. Az a közöny, ahogyan a társadalmi élet költői művekben ábrázolt jelenségeivel szemben - s ennek áttételeként a napi eseményekkel szemben - viseltetnek. Hajdúböszörményben a hallgatóknak több mint egyötöde vallotta be, hogy nem fordít gondot a társadalmi élet jelenségeinek a megfigyelésére, sőt mi több, saját maga lelki jelenségeivel szemben is érzéketlen. 286