Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Irodalmi nevelés, dialektikus gondolkodás, iskolareform

IRODALMI NEVELÉS, DIALEKTIKUS GONDOLKODÁS, ISKOLAREFORM ELEK LÁSZLÓ Iskolaügyünknek - amint ezt több fontos intézkedés, kísérlet, gyakorlati példa (Mindenki Iskolája, TV szabadegyetem, a TIT ismeretterjesztő sorozatai, az iskolarádió és iskolatelevízió adásai, a minisztérium iskolareformmal kapcsolatos széles körű vizsgálódása, izgalmas vitái stb.) igazolja, az az egyik legnehezebb és legégetőbb kérdése, hogy helyesen érzékelve korunk gazdasági-társadalmi viszonyait, fejlődésünk fő irányvonalait, reálisan vegye számba a mában rejlő potenciális holnapot, és annak érdekeit tartva szem előtt, szabja meg a tanítandó ismeretanyagot, továbbá az egyes iskolatípusok által kialakítandó és azoktól megkívánható kulturáltsági szintet és erkölcsi-társadalmi eszményt. Nem könnyű ez a feladat, hiszen sohasem ment még át olyan gyors fejlődésen a tudomány és a társadalom, mint éppen ma. Ujabb és újabb tudományágak, korszakalkotó felfedezések, műszaki technikai eljárások, ötletes konstrukciók, értékes szellemi termékek követelnek helyet maguknak a tanítási anyagban, amelyekkel - ha nem akar nagyon lemaradni az élet mögött - az oktatásügynek számolnia kell. Nem mondhat le ugyanis arról, hogy olyan embert neveljen, különösen nem a tudományos-technikai forradalom korában (valójában tehát nemcsak ma, hanem az utánunk jövő generációk életében sem), aki minthogy megérti az élet fejlődéstörvényeit, jól tud tájékozódni a mában, és könnyen beletalálja magát a holnapba. Akit az élet adta új problémahelyzetek ellentmondásossága, szükségszerű antinóimái nem hisztériára, hanem önálló vizsgálódásokra, a dolgok tüzetes elemzésére késztetnek és serkentenek. Ennek az embertípusnak a kinevelésc természetesen módszertani kérdés is. Azt is kutatni kell tehát, hogyan tudhat az iskola problémamegoldó gondolkodásra nevelni, feladva azt a még ma is általánosnak tetsző gyakorlatot, amely megelégszik verbális ismeretekkel, a gépies cmlékczőképesség jobb-rosszabb kialakításával, egy-egy általános érvényű igazság mindenki által elfogadott tételszerű megtanításával. Vagy ahogy Iljenkov írta, az idővel versenyt futó iskola „torkig jóllakat az abszolút tudomány sült galambjaival" (ez a könynyebb), s ezáltal megakadályozza, hogy az élő galambok szárnyaló röpülésében gyönyörködjünk. Márpedig a műveltség - igaza van Marx Györgynek - „nem birtoklás, hanem cselekvés, aktivitás, mozgásjellcgű tevékenység: nem a jóllakottság, hanem az éhség érzete". Nem cél, hanem eszköz, amely reális készséget és mohó vágyat formál ki bennünk az élő ismeretek megszerzésére és birtoklására s az elmélet gyakorlati megvalósítására. * Dolgozatunk az irodalmi foglalkozások szerepét és jelentőségét a gondolkodási készség fejlesztésének a szemszögéből kívánja vizsgálni. Ezt tartja ugyanis az egyik leglényegesebb pedagógiai feladatnak. Természetesen nem az egyetlen (foglalkozni kell a művészeti, világ279