Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: A karnaggyal, a zeneszobában (Szokolay Bálintnál)

Szeretettel őrzött emlékkép egy 1975-ös orosházi hangversenyről. Nagyapa, apa és fia: Szokolay Bálint, Szokolay Sándor és Szokolay Gergely a pódiumon őszinte muzsikálásukért mond köszönetet igaz tisztelőjük és hívük: Forrai Miklós." Ugyanő az „Énekkari Híradó"-ban is írt az emlékezetes fesztiválról: „Rám az egyik legnagyobb hatást az orosházi, egyszerű emberekből álló kórus tette, Szokolay Bálint vezetésével. Nyugodtan folytathatom ezt a mondatot azzal, hogy az együttes, amely annak idején az első lépéseket tette a művészi úton, ez az együttes csodálatos fejlődést mutatott azóta is, amelyért hálás köszönet járhat egy ilyen lelkű embernek, egy ilyen agilitású vezetőnek, mint amilyen a Szokolay Bálint bácsi. Bocsánatot kérek, hogy így hívom, de őt mindenki így hívja.") - Ez volt az első, igazán nagy évünk. A pécsi fesztiválon váltunk országosan ismertté, az ottani sikert egyre-másra követte a többi: rádió-szereplések, utazások, fesztiválok, dalosünnepélyek. A „Kóruspódium" műsorán azóta tizenegyszer szerepeltünk! (1969. január 3 i-én írja a Békés megyei Népújság, „Kapcsoljuk a Petőfi Rádiót" című cikkében : »Hétfőn és csütörtökön este a zeneiskolában gyülekeznek a kórus tagjai. Próba van, állhatatos, nehéz, művészetet érlelő. Szokolay Bálint ismétli a hírt, amit már napokkal ezelőtt hallottunk: A Magyar Rádió „Kóruspódium" című műsorának zsiirije úgy döntött, hogy a Madrigál is részt vesz február elsején délután 5 órakor a szezonzáró, nyilvános budapesti hangversenyen. Tizennégy énekkart hívtak meg az 1968-ban szereplő 150 köziil, ilyen szűk mezőnybe bejutni több, mint dicséretes. A Pamutnyomóipar művelődési háza ad otthont a hangversenynek, melyet helyszínről, egyenes adásban közvetít a Petőfi rádió. „Úgy érezzük, egész Békés megyét képviseljük, mondja a karnagy, nagy megtiszteltetés és nagy felelősség egy műsorban szerepelni a KISZ Központi Művészegyüttesének kórusával, a veszprémi városi vegycskarral, a HVDSZ Szilágyi Erzsébet kamarakórusával, hogy csak a legjobbakat említsem." Nem lehet, hogy az egyszerű tudósításba 11c vegyüljenek lírai hangok, ha a Madrigál énekel. A lírai atmoszféra, amit a művek megszólaltatásakor azonnal megteremtenek, meglehet, hogy ez a lényege annak, amit csinálnak. A Madrigál már kétszer nyerte el az Aranykoszorút, a minősítő versenyek legmagasabb kitüntetését. Azt hiszem, soha, egyetlen percig sem pihentek meg az Aranykoszorú babérjain. Tovább, tovább, a dal szárnyakat ad, és örökös repülésre csábít. 212 )