Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - LÁTOGATÓBAN - Sass Ervin: A karnaggyal, a zeneszobában (Szokolay Bálintnál)

A Madrigál és a Karnagy Nem elzárt, elefántcsont-világ ez a kórus, „Mi is népművelők vagyunk", mondja a karnagy, és érveit sorakoztatja. Közreműködünk az általános iskolai és gimnáziumi énekkarok kórusvezetőinek továbbképzésén. Mi vagyunk a zenei illusztráció. Olyan műveket énekelünk, amelyet az iskolai kórusok is könnyen előadhatnak. Vitát is kezdeményezünk a bemutatott művek előadását, betanítását, értelmezését illetően. Izgalmas összejövetelek ezek.« Jegyzeteimben lapozva és emlékezetembe idézve beszélgetésünket, olyan érzésem támad, mintha kimeríthetetlen lenne a Madrigál története. Talán az is, mert nem szóvirágnak szánták, amikor „népművelőknek" mondták magukat, hanem úgy is érezték. Egyetlen próba és szereplés-sorozat az életük. 1971-ben bérleti hangversenyeket rendeznek - Reneszánsz és barokk muzsika, Szokolay Sándor szerzői estje, Orgonahangverseny Ella Istvánnal - nagy sikerrel. Az év decemberében a jugoszláviai Becsén vendégszerepelnek, 1974-ben először nyerik el a Békés megyei Tanács által alapított „Erkel Ferenc" emlékérmet, ott vannak újra a pécsi kamarakórus fesztiválon, májusban pedig „Kiváló Együttes" kitüntetést kapnak, és a budapesti Fészek klubban hangversenyeznek. A nyár pedig Szovjetunió-beli testvérmegyénké, Penzáé: együtt a Balassi Együttessel. Szerdobszkban Vlagyimir Beszov kultúrház igazgató javaslatára Szokolay Bálintot a kultúrház vezetőségének tiszteletbeli tagjává választják... Országos hírük egyre növekszik. A Népművelés írja róluk 1974-ben: „Kezdettől alapvető felfogásuk, hogy minden szereplésüket a művészi szemponton felül népművelési feladatnak kell tekinteni. A közönség ízlését formálni, igényességet növelni csak alapos munkával, tervszerűen, türelemmel lehet.") - A türelem a zene szeretete melctt a legfontosabb. Nincs eredmény türelem nélkül, és ez a kóruséneklésre is áll. Amatőrök vagyunk, nemcsak ez a dolgunk a világon, és nem is az első, habár a legkedvesebb, hogy énekeljünk. A tagok elhozzák ide, a próbákra, sőt a hangversenyekre is a gondjaikat, bajaikat, nemcsak az örömüket. De amikor kiállunk a pódiumra, már csak a Madrigál létezik, már csak a Madrigál van, semmi más. Es ahogy felcsendülnek az első hangok, csak a schilleri szavak élnek: „Semmivé lesz a gond, bánat, Amíg a dal varázsa árad.' Közben, tudom, és ez természetes: az évek múlnak. Ezt a kórust én teremtettem, olyan karnagynak szeretném átadni majd, aki méltó arra, hogy a Madrigált vezesse. - Milyen jó lenne, ha újra fellendülne a kóruséneklés! Mert úgy érzem, mintha kevesebb lenne az akarat, a hit, hogy érdemes. Persze, van itt a megyében egy-két igen kiváló kórus és karnagy. De valami több kellene! Nemcsak itt, a Körösök vidékén, országosan is. Kevés 213