Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: A Bódisné-monda mai Békés megyei változatai

Balassa Iván által közölt karcsai variánsban

3

0 az elégetés motívuma elmarad, helyette anekdotikus csattanót kap a monda: a debreceni tanácsurak nem adták vissza a köve

1", hanem most már ők tojnak maguknak tojást. Ez a motívum Somlyai mondájában is fellelhető: „a bírák uraméktól pénz nélkül lehetett vásárolni" tojást.

3

1 Szinte valamennyi változatban kiemelt helyet kap a hajdú vagy pandúr vitája Bódisné unokájával, egyik legmozgalmasabb része a mondának. A napjainkban gyűjtött mondák stílusa élő, eleven, érdemes felfigyelni arra, hogy a két békési adatközlő, noha évtizedek óta nem mesélhette már, milyen kerek, szinte törés nélküli történetként tolmácsolja. (Csak sajnálható, hogy a 91 éves Balogh Imre a rövidebb változatot ismeri.) A mezőberényi szlovák-magyar kétnyelvű változat az interetnikus kapcsolatok magasabb szintjének a tanúsága. Remekül érzékelteti az átadás-átvétel mechanizmusának egy szakaszát: A mesélő magyar embertől hallotta, ő még a mondában szereplő párbeszédeket, az élő beszéd fordulatait magyarul továbbítja, így is hitelesítve mondandóját, de az elbeszélő, leíró részeket már szlovákul fogalmazza. Innen csupán egy lépés hiányzik ahhoz, hogy a monda teljes szövege szlovákul hangozzék el. A kétnyelvű fogalmazás természetesen nemcsak az átvevés fokozatainak módjait illusztrálja, hanem azt is, hogy az itt élő szlovákok zöme már kétnyelvű.

3

2 Éppen ezért nemcsak értik, hanem élvezik is a kétnyelvű interpretálásból fakadó ízesebb, árnyaltabb nyelvi fordulatokat. Mezőbcrényben ez a jelleg még azzal is fokozható, hogy a nagyközségben a németeken kívül a magyarok és a szlovákok az újratelepítés óta együttélnek. A közölt mondából az is kiérezhető, hogy mivel közös tájon élnek együtt, a mondát is közös, ezáltal pedig saját tulajdonnak is tekintik. Az itt közölt hat variánst magnetofonszalagra mondták az adatközlők. Az újkígyósi és a sarkadi közösségben (hímzőkör, nyugdíjas klub) hangzott el, e mondák elmondásakor a hallgatók aktív közreműködése is befolyásolta a monda interpretálásának a menetét, s hangsúlyosabbá vált a poentírozás is. A sarkadi változatban erősebbek a népmesei rekvizítumok, az újkígyósi mesélő pedig szinte megismétli a monda egy részét, hogy jobban megértsék. Megjegyzésre méltó az is, hogy a mondák adatközlői a legjobb mesélők közé tartoznak, talán ezért őrződött meg náluk a Bódisné mondája is.

3

3 I. Adatközlő: Balogh Imre, 80 éves Békés, 1976. Hat én úgy hallottam az én nagyapámtul, hogy azt mán én nem tudom, hogy melyik esztendőbe, aztat nem tudom. Hogy az előjáróság akkor abba az időbe még úgy vót berendezkedve, hogy ott is ettek a közsígházánál vagy tanácsházánál. Nem tudom én, tojást sütöttek, oszt azt reggelire vagy mire ettík, nem tudom. Csak vót az a úgynevezett - fennmaradt az emlíke - ez a Bódisné, egy özvegyasszon vót. Vót neki egy tartott lánya, és aztat nevelte maga mellett. Hogy olyan iskolás vagy milyen lehetett, ugye aztat én nem tudom, csak az én nagyapám elbeszílíse szerint! •171