Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: A Bódisné-monda mai Békés megyei változatai

És a közsígi tanács, akkori tanácséi őjáróság egy hajdút, úgy neveztík, még különben nem is úgy néveztík abba az időbe, hanem pandúroknak neveztík a hajdúkat. Áztat küldte el, hogy tojásír, hogy szeréttík a rántottát, hogy sütöttek tojást ottan a tanácsházánál, osztán elkiildtík a hajdút, hogy hozzon tojást. Bódizsnétul! Mert Bódizsnénak mindig vót tojássá. És mikor kiment a hajdú, akkor nem vót otthon Bódizsné, osztán a kislány aszonta, hogy: - Mostan nincsen tojás, mert még - nem tudom én, nagymamának vagy kinek szólította - még mámmá nem tojt. Osztán megütközött a hajdú, hogy hát: - Hogyhogy nem tojt? Hát szokott tojni? Hát aszongya: - Hogyne! Szokott tojni. Azír van tojássunk, mer a nagymama mindig tojik. - Aztán hogyhogy? Hogy tojik? Aztán abba az időbe - itt alkalmas ez a pallás, a gerenda, ahogy itten van, tessík félnézni, vannak itt ezek a folyó gerendák (mutatja házának hátsó szobájában lévő mestergerendát, alatta ülve, mesélte a mondát) - abba az időbe még nem vót itten feltapasztva, csak ott a gerenda köze üres vót, oszt oda felraktak borotvaeszközöket, meg szappant, meg mit tudom én, mer alacsony vót mindig a pallás abba az időbe, és még alacsonyabb tán, mint most. Osztán azt mondta, hogy hát: - Van itten a gerenda felett egy kavics, egy kű, oszt aztat szokta a szájába venni Bódizsné, a nagymama, aztán akkor tojik. Hát osztán mégnízte a hajdú, osztán levette, oszt nem tette vissza, hanem elvitte a tanácsházáho. Oszt ebbül keletkezett osztán a nagy botrány! Azután ítíltík osztán el Bódizsnét. Hogy osztán ez megfelel a valóságnak, vagy nem felél ? Osztán nem akarták elhinni, de a bíró, először a bíró vót, aki a szájába vette, oszt az is tojt. Hát ez olyan-olyan léhetétlénsíg, de a hagyományba így van! Oszt akkor a törvínbíró is a szájába vette, oszt az is tojt. Hát ennyit tudok rólla jobban. Hát azután meghércehurcolták Bódizsnét, osztán törvín szerint a kivígzísre, elígétísre ítíltík, oszt itt vót Borozsgyánba, még most is itt van egy halom. Hogy osztán ott vót az a halom ezelőtt vagy nem vót? Nem hiszem, hogy arra hordták vóna össze! Csak azon a dombon, Bódizsné halmának neveztík, az utókor. Oszt ottan ígéttík el Bódizsnét. Tűzhalálra ítíltík, úgy, mint valamikor Dózsa Györgyöt. Ennyi a történet. II. Adatközlő: Balogh Imre, 91 éves Békés, 1976. A régi múlt időkbe volt ez a Bódizsnéról elterjesztett hír, hogy boszorkány. Eztet olvastam a Somlyai-könyvből, aztán a nállamnál öregebb emberektől is, hogy boszorkán vót. Ezt abból állapították meg, hogy a tanács, vagyis a községi előjáróságnak, mint most is, ott ebédelnek, akkor is ott evett a bíró is, a pandúr is, a rendőr is, mindenki, vagyis közös konyha vót. Ezt a közös konyhát Bódizsnétól, Bódizsnénak nevezett öregasszonynak a lakássáról látták el mindég. A többek között a pandúr, mikor kiment hozzája, azt kérte, hogy: - Van tojás? Azt mondja: - Nincsen tojás, nincs itthon az öregmama. - Nincs itthon? Hát mírt kell az öregmama? A tojásér? •172