Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Epilógus

Igazán szépen, több szólamon énekeltek, látszott, hogy hozzáértő vezetőjük van. A dal végén gratulálni akartam a karnagynak. Amikor szembefordult velem, meglepődtem - J. K. volt. Ez az eset felkeltette érdeklődésemet. Az emberektől megtudtam, hogy J. K. a községben maradt mindvégig. Amikor nem taníthatott, fizikai munkát végzett, napszámbajárt. Később a zeneiskolába állást kapott, s ott tanított. Nem lehetett tőle egy zúgolódó szót sem hallani, s amit csinált, rendesen, becsületesen elvégezte. S ahogy elgondolkoztam a dolgon, az motoszkált a fejemben, vajon dolgozhatott volna-e így J. K., ha nem vonja le elhibázott életéből a szükséges következtetéseket? 3TELJESÜLETLEN ÁLMOK ÚJ REMÉNYEK Battonya nagyközséget ,,rebellis"-nek tartják Békés megyében. Azt mondják a battonyaiakról, hogy erős lokálpatrióták, foggal-körömmel harcolnak követeléseikért akkor is, amikor azok nem teljesíthetők. Nem tesznek lakatot a szájukra, mindenkinek megmondják véleményüket, azt, ami a szívükön fekszik. Egyes felsőbb szervek sem mindig tudták sikerrel keresztülvinni elképzelésüket Battonyán, s talán úgy vélik, hogy „akármit is akarnak", Battonyán ilyen vagy olyan akadályokba ütköznek. így esett Battonya az „akadályokat támasztó" község hírébe. Anélkül, hogy az objektivitást megsértenénk, meg kell mondani, hogy ennek a magatartásnak úgyszólván történelmi gyökerei vannak. A lokálpatriotizmus nem feltétlenül bűn, különösen akkor nem, ha őszinte, tiszta szándékkel harcolnak a nagyközség érdekeiért, s különösen nem akkor, ha kicsinyeskedéssel dacolnak. Nem hiszem, hogy értelme lenne visszanyúlni a nagyközség közel nyolcszáz esztendős történetéhez, elég visszatekinteni a múlt század elejére és közepére, hogy sok mindent megértsünk. Battonyának már a múlt században több mint tízezer lakosa volt, hetilappal, élénk politikai élettel. Mezővárosi ranggal is rendelkezett egy ideig. Radikális parasztjai megyeszerte ismertek voltak, s nem véletlen az sem, hogy 1891-ben Battonyán is csendőrsortűz dördült, amikor a parasztok a városháza épületét ostromolták. Mint láttuk, a Horthy-időkben is létezett ott szociáldemokrata pártszervezet, amíg a csendőrök szét nem verték. Battonya a múlt század végétől elismerten baloldali községnek számított. Az első világháború után a trianoni békeszerződés Battonya alatt vonta meg az államhatárt. Ez a községet nehéz helyzetbe hozta, ettől kezdve indult meg tulajdonképpeni sorvadása, hiszen a község félúton feküdt Arad és néhány nagyobb alföldi város között. A felszabadulás új reményekkel töltötte cl a battonyaiakat. Különösen sokat vártak az iparosítástól, a szocialista építés megkezdésétől. A battonyaiak szentül hitték, hogy községük lesz Kelet-Csanád központja, hiszen lényegében korábban is az volt, a kis Csanád vármegyében Makó, a megyeszékhely után Battonya volt a legnagyobb lakott település. Erre predesztinálta minden; 13000 lakosa, baloldali múltja, a felszaba13