Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - SZEMLE

problémái. A területi elhelyezés modellje és annak változatai") azt a különleges szerepet elemzi, amelyet az ipar a térszerkezetben és annak átalakításában játszik. Az ipar - dinamizmusa, közvetlen és közvetett hatásai révén - a területfejlesztés legfontosabb eszköze. A szerzők a magyar ipar mai területi struktúrájának áttekintése után a távlati területfejlesztés több lehetséges változatát vizsgálják megyék és településszintek szerint. Tatai Zoltán olyan közegben vizsgálja az iparnak a fejlesztésben betöltött szerepét (,,Az iparilag elmaradott mezőgazdasági területek iparosítása"), amelyben ez a szerep különösen hatékony és sokoldalúan érvényesül. Az iparilag elmaradott mezőgazdasági területek iparosításának nagy szerepe volt Magyarországon, elsősorban az Alföldön. A szerző a mezőgazdasági jellegű területek iparosítása érdekében kifejtett erőfeszítéseink eredményeit áttekintve megállapítja, hogy ezek a területek ma már rendelkeznek olyan ipari bázisokkal, amelyek szerkezete alkalmas arra, hogy rájuk, mint meglévő struktúrákra és bázisokra az iparfejlesztésben a jövőben is építhessünk. Rámutat a mezőgazdaság iparfejlesztési bázisjellegére, amely jelleg a mezőgazdaság műszaki-technikai színvonalának emelkedésével egyre nagyobb jelentőségű. Ezeken a mezőgazdasági területeken is növekszik az infrastruktúra iparfejlesztő hatása. A munkahelyek fokozott centralizálódása itt is az urbanizáció fokozását igényli. Balogh Béla tanulmánya (,,Az építő- és az építőanyagipar helyzete és területi szerkezete") olyan ipari ágazat fejlődéséről és területi struktúrájáról közöl gazdag adatanyagra és nemzetközi összevetésre támaszkodó öszszcgzést, amely iparágnak jövő fejlődésünkben és területfejlesztésünkben egyre inkább növekvő szerepe van. Az építőipar nemzeti jövedelmünkhöz 12%-kal járul hozzá, de a beruházásokból mindössze 2,5%-kal részesedik. Ez a két adat rámutat építőiparunk legégetőbb problémájára, a műszaki-technikai színvonal alacsony voltára. A szerző a modern technológiákkal végzett építkezések arányával, a házgyárak valamint panelüzemek területi elhelyezkedésével is foglalkozik. A kutatásoknak világszerte homlokterében álló problémát taglal Fodor László tanulmánya (,,Az agglomeráció-probléma Magyarországon és a budapesti agglomeráció"). Az agglomerálódás objektív folyamat. Az agglomerációk keletkezése és fejlődése világszerte megnyilvánuló, tapasztalható jelenség. Az ellenük való harcot eddig sem tőkés, sem szocialista országban „nem koronázta átütő siker", jegyzi meg a szerző, majd a budapesti agglomeráció kialakulásának történeti kérdéseit elemzi, ipari struktúrájával foglalkozik. Megállapítja, hogy a budapesti ipari agglomeráció nagyságának és az ipari kooperáció magyarországi optimumát jelentő voltának következtében - elsősorban belső kapcsolatokkal rendelkezik, a magyar népgazdaságon belül mintegy autark. Az agglomeráció és a vidék kapcsolata e belső viszonylatokhoz képest alárendelt. (A szerző szkeptikus azokkal a törekvésekkel kapcsolatban, melyek Budapest ellenpólusait igyekeznek a magyar térszerkezetben megteremteni.) A budapesti agglomeráció övezeteinek elhatárolása után Budapest iparának fejlődési lehetőségeivel, problémáival foglalkozik a tanulmány. Az agrárföldrajzi tanulmányok sorát Kulcsár Viktor: ,A parasztság életszínvonalának főbb jellemzői" című írása nyitja. A szerző a személyi jövedelmek, a fogyasztási színvonal és szerkezet, a falusi lakáshelyzet, valamint a szociális, kommunális ellátottság tényezőit veszi vizsgálat alá, elemezve a tényezők területi differenciáltságát. A négy tényezőn keresztül kvantifikált életszínvonal differenciáltsága elsősorban településkategóriánként kifejezett: legkedvezőbb helyzetben a városkörnyéki tsz-ek tagsága van. Enyedi György - abból kiindulva, hogy a termelési szerkezet földrajzi különbségei a korábbi évek kutatásai következtében nagyrészt részleteiben is ismertek - a termelés színvonalának földrajzi változásait jellemzi tanulmányában (,,A mezőgazdaság színvonal-zónái"). Olyan szintetikus mutatókat használ, amelyek a termelés végeredményét és annak fel•118