Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Koszorús Oszkár: Kohán György és Orosháza

életnagyságú, aminek - Ajtó előtt - volt a címe. Egy elesett vézna, kis emberi alak, aki aktát szorongatott a hóna alatt. Lerítt róla a nélkülözés és, hogy valami, számára igen fontos kérelmet szorongat, egy hatalmas, elegánsan kitapétázott, hivatali ajtó előtt állva, várakozva meggörnyedten, reménytelenül. Többek közt ezt a képét sem feledhetem soha, mindig látom, egyszerű eszközökkel annyit mondott, annyit politizált, olyan sokat kifejezett."

1

9 Ugyancsak ezen a kiállításon

2

0 volt egy másik nagyméretű szénrajza, ahol egy felemelt öklű, erőtől duzzadó munkás valamit énekelt. Az orosházi munkások tudták, hogy az Internacionálét énekli.

2

1 „Kohán Orosházán tért át valójában a tájképfestészetre... ez a periódus volt az, amikor a viharos felhők rajza, a napnyugta, az éj színei érdekelték. Nagyon sok tájképet festett Orosházán, jó párszáz darabot és a legtöbbet temperával. Boszorkányos gyorsasággal dolgozott. Temperafestékeit maga keverte ki mindig porfestékből, kazeinnal, vagy dextrinnel. A temperához művészecset helyett közönséges, úgynevezett „pemzlit" használt. Órák, félórák, percek alatt alkotott, soha nem történt meg az, hogy napokat, vagy heteket dolgozott volna egy-egy képén. Modell nélkül dolgozott. Ami megtetszett neki, azt művész szemeivel olyan pontosan rögzítette, mint egy fényképezőgép objektívje. Benne a mű nem akkor született meg amikor festett, hanem akkor, amikor a látottakat magába zárta. Ezernyi témát hordozott így magában. Mindig mondta: a kezem már csak másoló, mechanikus munkát végez, amikor dolgozom. Ha ideje akadt, a zsebéből kisméretű vázlattömböt húzott ki, s rajzolgatott jelentéktelennek látszó vonalakat. Ezek az állandó firkálások úgy kellettek neki, mint a zongoraművésznek a napi párórás ujjgyakorlat. Ilyenkor „skálázom" jegyezte meg mosolyogva. Hajnali táj (65 x 90 cm) Jelezve balra lent: Kohán (Bokor Pál tulajdona) 93