Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - SZEMLE

jér és Tolna megyében gyűjtött folklóranyag került a mondókák közé, mintegy jelezvén Dutkon László „hatósugarának" meghosszabbodását. A mondókagyűjtemény nem tudományos igényű munka, bár a tudományos kutatók számára értékes kiindulási alap. A szerző szavai szerint: „A Magyar Népzene Tára I. kötete csak gyermekjátékdalokat közöl. Mondókák kiadására - a legjobb tudomásom szerint - eddig nem került sor, ilyen közhasználatban nincs. Az óvodák számára készült EZO is ... 46 mondókát és kiolvasót közöl. Gyakorlati munkánk során azt tapasztaltuk, hogy szükség van e repertoár bővítésére. így az a gondolat vezetett, hogy bizonyos „hézagpótló" anyagot adjunk az óvodák részére." A 46 mondóka így terebélyesedett 237 darabból álló jelentős gyűjteménnyé. A szerző jó szerkesztőnek bizonyult, mert a KI JÁTSZIK ILYET? könnyen áttekinthető és jól kezelhető olyan kézikönyv, amely szinte kínálja magát a mindennapos használatra. Az előszó és a bevezető után fő részként következik a 237 mondóka és kiolvasó bemutatása. Az adatközlő személyére, a gyűjtés helyére és idejére vonatkozó adatokat a mondóka szövege és ritmusképlete követi. (Ez utóbbihoz világos jelmagyarázat kapcsolódik a kiadvány fiiggeléki részében.) Lényeges szerepe van a mondókák szövegéhez és ritmusképletéhez kapcsolódó rövid tájékoztatónak, amely az eljátszás, az előadás módjára (a játékszabályokra) és a játszók életkorára vonatkozó utalásokat fogalmazza meg. A mondókák és kiolvasok ugyanis a hozzájuk kapcsolódó és kapcsolható játékos cselekménnyel válnak igazán egésszé, szellemi és testi fejlődésre egyformán ösztönzővé. Megfigyelhető a verses feldolgozások formai és tartalmi gazdagodása aszerint, hogy melyik korosztály játssza. A gyűjteménybe felvett variánsok jól jelzik ezt a fejlődéssel együttjáró kettős (formai és tartalmi) gazdagodást. A könnyebb „felfedezés" érdekében a szerző a könyv végén külön mutatóban tünteti fel az összetartozó variánsokat, és az i-től 19-ig váltakozó ütempárú (motívumú) mondókák kimutatásáról is gondoskodik. Betűrendes útmutató zárja le a gyűjtemény függelék-részét, további könnyítést biztosítva a kézikönyvet felhasználóknak. Itt újra olvasható a gyűjtési terület (helység, megye); szemléltető lehetőség azok számára, akiket a gyűjtő munka vagy a gyűjtött anyag eredete közelebbről is érdekel. Az adatközlők nagy része az intézet nappali vagy levelező tagozatának jelenlegi vagy volt hallgatói. Ilyen formán mint gyűjtőhely 80-100 település jutott szerephez a gyűjtemény kialakulásában. Szívesen említjük meg, hogy a gyűjtést irányító Dutkon László lelkes támogatókat talált nemcsak a gyűjtést vállalókban, hanem Székesfehérvár város és a székesfehérvári, valamint a móri járás több olyan óvónőjében is, akik az összegyűjtött mondókákat már a könyv megjelenése előtt is tanították és terjesztették. Úgy gondoljuk, hogy a magyar néprajzkutatás jeles tudósai és anyanyelvünk hivatásos művelői szívesen fognak majd hozzá a gazdag gyűjtemény tudományos vizsgálatához, és segítséget nyújtanak abban, hogy a tényleges érték elkülönüljön a jó utánzatoktól, vagy éppen kihulljon az értéktelen. A KI JÁTSZIK ILYET? az óvónők számára kézikönyv, a kutatók részére alapanyag, a gyűjtő hallgatók és óvónők felejthetetlen élménye és emléke, a sokezres szülői tábor számára visszapillantás a gyermekkor világába, amikor felcsendülnek a szinte már elfelejtett ritmikus sorok, mondatok és szavak, és végül jó követendő példa arra is, hogy szunnyadó néphagyományaink felébresztésére és terjesztésére lelkes csapat mozgósítható. A KIJÁTSZIK ILYET? módszertani füzet - miként elődjei - a KNER NYOMDA munkája. A négy magyar óvónőképző intézet emblémái a tetszetős fedőlapon jelképesen megerősítik a könyv előszava írójának mozgósító erejű szavait: „A KI JÁTSZIK ILYET ? élő forrás, melyből színes mondókák, száz színű gyermekjátékok egész áradata buzog elő: a Nagyalföld kicsiny falvainak sok-sok vadvirága. Bocsássuk be őket kapuinkon, általuk gazdagabbak leszünk!" 523