Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - SZEMLE

Óvónőképzés és óvodai elet A Magyar Óvónőképző Intézetek Neveléstudományi Közleményei X. kötet, 1975. OTTLAKÁN MÁRIA A kötet első fejezete az óvodai szakemberképzés módszertani kérdéseivel, színvonalának, hatásfokának növelésével foglalkozik. A jelenlegi képzés szűk korlátai, a pedagógiai munkával szemben támasztott követelmények, a jövő elvárásai teszik ezt szükségessé. A korszerű tartalom, korszerű formába öntését Szabados László (Sopron) a zártláncú televízió eszközjellegű alkalmazásának ismerettésével taglalja. Vázolja alkalmazásának kezdeti nehézségeit, tapasztalatait s a képzésben betöltött szerepét, jelentőségét az elemző, önkritikus pedagógiai magatartás és szemlélet megalapozásában, az elméleti és gyakorlati tananyag problémaközpontú feldolgozásában. A hallgatók produktív, gondolkodtató befogadásának, az ismeretek alkotó alkalmazásának ellenőrzését, illetve az értékelés szerepét, szükségességét, funkcióját és tanári feladatait fejtegeti Zsáki István (Óvónőképző Intézet, Szarvas), az ábrázolás-kézimunka tantárgypedagógia-tanítás keretében. A tanulmány írója foglalkozik az értékelésnek a korábbiakhoz képest sokoldalúbb módszereivel, a teljesítménymérések írásos változatai új formáival, alkalmazásuk objektív nehézségeivel, hasznukkal. Hangsúlyozza, hogy az új típusú feladatlapok alkalmazásával pozitívan befolyásolható a hallgatók tanulási folyamata, az ellenőrzés tervszerűbb és kevésbé időigényes. A kötet második fejezete szociológiai felméréseket, vizsgálódásokat tartalmaz az ifjúság helyével, szerepével, a társadalom értékrendszerével való azonosulásával, munkaerkölcsével, közéleti tevékenységével, életvitelével, aktivizáihatóságával kapcsolatosan. (BabodiBéla: Ifjúság a szocializmusban.) Az óvónői hivatástudat-, rátermettség- és alkalmasságvizsgálatait, a vizsgálatok lényegét (olyan komplex tesztek, tevékenységi szituációk, amelyek az alkalmassági követelményeket tartalmazzák) mutatja be. A vizsgálatok objektivitását - és ezzel párhuzamosan előnyeit - hangsúlyozzák a jelenleg még érvényben lévő felvételi alkalmassági rendszer közvetettségével szemben. (Babodi Béláné-Bahodi Béla-dr. Zsámbéki László vizsgálatai) Dr. Pálmai János (Szarvas) az óvónőképzős hallgatók hivatástudatának megerősítésére ható tényezők, motívumok kutatásával foglalkozik. Az ifjúság pályaorientációjának családi, társadalmi, egyéni indítékait kutatja, valamint az eredeti pályaorientációt, a tudatos és spontán pályaválasztást determináló tényezőket. A képzési sajátosságokból, az intézeti élet körülményeiből eredő nevelőhatások formáló szerepét hangsúlyozza a hivatástudat megerősítésére, a pályán való maradásra. E témakör néhány fontos jelenségre és aktualitásra hívja fel a figyelmet, nevezetesen az óvónői pálya ellátottságára, a pedagógusjelöltek közéleti emberré nevelésének komplex feladataira. Ebben a fejezetben kapott helyet Lázár Imre (Hajdúböszörmény) Az óvónőképzős hallgatók szakmai és kulturális igényszintje hivatástudatukkal összefüggésben című információs anyaga. A vizsgált területek: a hallgatók szociális, kulturális környezete, időbeosztása, olvasmányanyaga, olvasottsága, igénye, hasznos időbeosztása, életvitele, vizuális kultúrája, 519