Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - SZEMLE

kezesére álló szűkös lehetőségek ellenére ezt a szerteágazó kérdéskört jól áttekinti, a felmerülő problémákat lényegében helyesen látja; írása jó részeredménye a magyarországi szlovák szigetek kialakulását és további sorsát célzó vizsgálatoknak. A kötet következő tanulmánya Krupa András Povery súvisiace so smríou a umrlcom u Slovákov v Békésskej zupe (A halállal és a halottal összefüggő hiedelmek a Békés megyei szlovákoknál) című érdekes és értékes írása. Érdekes és értékes azért, mert a halott személyhez fűződő Békés megyei szlovák hiedelmeknek ez a felgyűjtése és publikálása sok olyan ismeretet ad, amely a hazai szlovákság életének újabb - meglehetősen zárt - szektorát teszi hozzáférhetővé. Értékes továbbá azért, mert Krupa András mindezt a jó szakemberre jellemző biztos tárgyismeret szilárd talaján állva, a választott témát minden oldalról megközelítve, jól rendszerezve és értékelve tárja az olvasó elé. A Békés megyei szlovákok - az ősi néphitnek megfelelően - egészen a legutolsó időkig hittek a halottak túlvilági életében, szellemük (esetleges) megjelenésében, hazatérésében. Krupa András színvonalas tanulmánya egyebek közt megismertet bennünket a halál bekövetkeztének vélt előjeleivel, a halálra és a halottra vonatkozó helyi hiedelmekkel, a hazajáró lélek megjelenési formáival, a hazajárás (kísértés) okaival, az ellene való védekezés lehetőségeivel stb. Krupa András kétségtelen érdeme, hogy az elmúlt években sikerült egy területileg és néprajzilag viszonylag homogén szlovák közösség szellemi életének különböző vetületeit történetileg talán az utolsó pillanatban megragadni és főként igényesen összegezni (vö. uő., Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Békéscsaba é. n.; uő., Hiedelmek - varázslatok - boszorkányok. Békéscsaba 1974). Jelen dolgozata méltó folytatása és egyben fontos kiegészítése korábbi publikációinak. Bizonyos, hogy nemcsak a hazai, de a külföldi szakirodalom is sokat nyer vele. Engedjen meg a szerző egy észrevételt, ha nem is éppen néprajzos teszi: az alföldi szlovák hiedelemvilág megérdemelne egy összevetési kísérletet a szlovákság egészének hasonló természetű megnyilvánulásaival. Igaz ugyan, hogy tudtommal ilyen jellegű összefoglalás Szlovákiában még nem jelent meg, de adalékok találhatók ezzel kapcsolatban a különböző kiadványokban. Ez esetben ugyanis a helyi jelenségek tágabb keretekbe ágyazódhatnának és szélesebb távlatokat kapnának. Ujváry Zoltán MacFarská tradícia o Jánosíkovi (Magyar hagyomány Jánosíkról) című kisebb közelménye azt mutatja be, hogy a szlovák-magyar etnikai határvonalak mentén a magyar szájhagyomány is megőrizte Jánosíknak, a szlovák népi hősnek az alakját. Ujváry Zoltán a Sajó völgyében jegyezte föl az itt közölt Jánosíkkal foglalkozó történetet, amelyben Jánosík neve (ahogyan ez a magyar néphagyományban máskor is megtörtént) Janovicra változott. A Jánosíkra vonatkozó gazdag szlovák anyag mellett az azonos témájú magyar hagyományok közös motívumai azt tanúsítják, hogy Jánosíkból már igazi népmesei hős lett. Jatiecskó János Slovenské svadobné zvyky v Canádalberte (Szlovák lakodalmi szokások Csanádalbertin) című publikációja a XIX. század közepén települt Csongrád megyei Csanádalberti község lakodalmi szokásait mutatja be. E szokások a települési évektől kezdve napjainkig nyomon követhetők, és nagyon örvendetes, hogy Janecskó János figyelmet szentelt a megörökítésüknek. Közvetítésével megismerkedünk a házasságot kötni szándékozók előkészületeivel, a házassági ünnepségek különböző fázisaival, a részt vevő személyekkel, azok feladataival, általában a lakodalom lefolyásával és a hozzá kapcsolódó jelenségekkel, hiedelmekkel stb. Janecskó János közleménye deskriptív, az események menetét követve fölsorolja mindazokat a mozzanatokat, amelyek Csanádalberti szlovák lakodalmait jellemezték a múltban és jellemzik ma. Az ötnegyed évszázadot áttekintve a szokásváltozások lényegében így is jól észlelhetők, de az értékelés, az egybevetés, netán valamilyen szintézis keresése hiányzik. Ez persze lehetne további feladat is, hiszen a környező magyarországi, jugoszláviai és 492