Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - LÁTOGATÓBAN - Losonci Miklós: Kiss Nagy András festőművészetének forrásai, állomásai, távlatai

Köztéri szobrait illetően sajnálatos, hogy nem valósult meg az Aranybulla korát jelenítő, századösszegező kard-emblémája. Az azonban örvendetes, hogy ,,Busó"-ja Mohácsra, „Hárfás nő"-je Debrecenbe, „Hőrmann Mihály" portréja Kőszegre és „Munkásőrség" reliefje Budapestre került. Kiss Nagy András hazai és nemzetközi sikereit a kisplasztika műfajában érte el. Kisszobrai, érmei olyan érzékenyen tagozott lírai drámák, melyek életművének jelentős ágához tartoznak; valóságminősítések, nagy méretű plasztikák előkészületei, naplótöredékek. Eremsorozatai szobrászi nyelvezettel szólaltatják meg a Dózsa-eszmét, „Elpusztult városok" történetét, a „Széttört idő" belső szelvényeit, Van Gogh és Rembrandt munkásságának, drámával telített életlobogásának lényegét. Egy jellemző gesztus elég számára a kifejezéshez. Félbevágott harangok keresztmetszetével kutatja „Telemark hősei"-nek indítékait, a drapéria intim gyűrődésével „Ünnep"-et épít szilárd szerkezettel. Kiss Nagy András szobrainak állandó minősége a munka, tehetség és az élmény összefonódó hitelén alapul, ahol minden új mű fejlődésének állomása egyben. A természeti formák egyre erőteljesebb elvonatkoztatásokkal bővülnek. Minden számára fontos hagyománnyal nagyvonalúan gazdálkodik, - nevezzék azt Maillol, Medgyessy, Moore szobornak, kelta művészetnek. Képes a látvány eszmei-formai átalakítására. Merre vezet útja tovább? Minden bizonnyal az érmek, kisszobrok segédcsapataival az eddig meg nem hódított, méreteiben és minőségében egyaránt nagy mű irányába, ahol szobrok határai közé tudja sűríteni a tér határtalanságát. 452