Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Sass Ervin: A Néva partján, ott az a város (Leningrádi jegyzeteimből)

A Néva partján, ott az a város Leningrádi jegyzeteimből SASS ERVIN A tavasz első hónapjában jártam Leningrádban. Nem egyedül, nagyszerű kis társasággal: Békés megyei pedagógusokkal, könyvtárosokkal, kultúrház-igazgatókkal. Tudom, nagyon sokan megelőztek. Olyanok is, akik több alkalommal sátáltak már a Nyevszkij Proszpekten, az Ermitázsban. Akiknek nem újság a Palota-tér, az Aurora, a Péter-Pál erőd... Soraimmal azokat keresem, akik most jönnek először: utazzanak velem, legyenek társaim élmények mele­gében, a Történelem útjain. Nem hiszem, hogy minden út Rómába vezet, nagyon sok út vezet Leningrádba, és onnan is, szerte a világba, mind a négy égtáj felé. * A Dekabristák terén állunk már, amikor eszembe ötlik a régi mondás új változata. A Dekab­risták terén, a Szenátus előtt, ahol a fák között az Izsák Székesegyház aranykupolája csillog, mint sárgára foncsorozott domború tükör. Előttünk a Néva úszik a Finn-öböl felé, túlnan a Kunsztkamera, 1734-ből, a város első múzeuma, ahová úgy csalogatták a látogatókat, hogy a férfiak vodkát, a nők pedig tokaji bort kaptak; és néhány karnyújtásnyira Nagy Péter lovas­szobra, hullámozni látszó gránittömbön, ezekkel a sorokkal: Péternek, az Elsőnek, Katalin, a Második. A Bronzlovas. Puskin versét kell fellapoznom, ha hazautazom, határozom el a napsütésben, melynek már másnap böjtje érkezett, mínusz 5 fokkal, havazással, jégtáblákkal telitorlódott Névával, metsző széllel a Ladoga-tó felől. Már senki sem gondol a repülőút izgalmaira, itt, a Dekabristák terén, ahol fegyverek dörög­tek és vér folyt 1825. december 13-án, a történelem intő és példákat sorakoztató eseményeit jegyezzük fel. Arra gondolunk, hogy milyen különös az élet: Nagy Péter szobra, a Bronzlovas itt volt a téren akkor is, amikor hadi négyszögben sorakozott fel, szemben a Szenátussal 3000 forradalmár katona és matróz, amikor az új cár, I. Miklós (Engels írta róla: ,,Öntelt közepesség, egy századparancsnok látókörével, aki mindennél többre becsültea hatalom külső látszatát" ) lovasroha­mot és kartácstüzet zúdíttatott a felkelőkre, amikor a legelszántabb dekabrista tiszt, Kahov­szkij lelőtte Miloradovics grófot, a szentpétervári főkormányzót... És a felkelők elvesztését is látta ez a szobor, és mindent, ami ezután következett. A Bronzlovas, Nagy Péter, akinek márvány szarkofágjára ma is virágot visz az emlékezés, más jövőt jelölt az orosz népnek. Puskin versét keresem, miközben hallani vélem a kartácstü­zet, a lázító szónoklatokat, és már a huszadik század Petrográdjának üzeneteit is. ,,Ott állt a hullámverte part Szélében Ő, nagyot akart, Messzi jövőt. Nyargalt előtte A zord folyó; bukdosva rajt Hitvány ladik nyomult előre. Mohos part, csupa süppedék, Elvétve kunyhók, feketék, Csuhonyecek hajléka, árva Erdő, fölötte ködös ég..." 428

Next

/
Thumbnails
Contents