Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Sass Ervin: A Néva partján, ott az a város (Leningrádi jegyzeteimből)

Alig háromszáz éves ez a város, és nincs talán még egy a világon, mely háromszáz év alatt ilyen történelmet élt meg. Városnéző autóbuszunkon csendesen hallgatjuk az idegenvezető szavát, és ahogy telnek a félórák, úgy erősödik meg bennünk a bizonyosság: ezt a várost meg­ismerni, nagyon hosszú idő kellene... A Rosszija Hotelben van a főhadiszállásunk, innen a három metróvonal közül a középsőn utazhatunk a város szívébe, a Nyevszkij Proszpektre, melynek végén az Admiralitás aranytű­hegyű tornya látszik, majd másfél kilométer után keresztezi a Fontanka-csatorna, a híres Anyics­kov-híddal, négy sarkán a tajtékzó lovat megfékező fiatal férfi bronzszobrával. Világváros lük­tetése a Nyevszkij Proszpekt, színházak, áruházak, klasszicista és barokk paloták, és a „Dom Knyigi", Leningrád többemeletes könyvesháza, ahol percekig várhat az ember, amíg a pultok­hoz keriil, ezrek jönnek-mennek, olvasnak, vásárolják a valószínűtlenül olcsó könyveket... Körbejár velünk az autóbusz, már a Szuvorov-emlékműnél járunk, aztán a Palota-tér lenyű­göző panorámája tűnik fel, közepén a 600 tonnás vörös-gránit Sándor-oszloppal és a mellbe­vágó nagy pillanat megelevenedő varázsával: 1917. október 25-e, éjszaka, Aurora, forradalom, győzelem... Amikor újra kiszállunk a buszból, már a palota-térrel szembeni Vasziljevszkij-szigeten va­gyunk, mellettünk a Haditengerészeti Múzeum. Előttünk két hatalmas oszlop, az évszázadok­kal előbbi kikötő két jelzőtornya, és felettünk az alkonyodó ég. A Téli Palota körvonalai csil­logva vibrálnak a Névában, balra a Péter-Pál erőd komor bástyáinak vonulata, mögöttük a vá­429 A Bronzlovas. „Ott állt a hullámverte part szélében Ő."

Next

/
Thumbnails
Contents