Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Vajda Péter romantikus stílusához (Egy prózavers elemzése)

végletességc. Nyomatékosító hatással simul bele a nyelvi környezetbe aztán még egy előkelőbb hangulatot sugalló eufémizmus is (bennök - bennük helyett), s fennkölt, emelkedett érzést keltve, az igéző élmény ámulatát erősíti. A csillagos ég közben szinte tapintható közelségbe kerül. Ráereszkedik a tóra, megfürdik vizében - egyesül vele. A viszonylagos nyugalom megtörik. A törés azonban még csak látszólagos, csak amolyan optikai csalódás eredménye, nincs valódi mozgása. Nem ad neki lendületet egyetlen mozgásképzetet keltő ige sem. A lét ige félmúlt alakja is legfeljebb csak parányi játékos lebegést engedélyez a közelmúlt és az adott jelen között. Most még csak tudatosít a látvány. Arra jó, hogy igéző szépségében mi is gyönyörködjünk, s leboruljunk a természet utolérhetetlen szépsége és nagysága előtt. Ahogy Vajda is teszi. Majd az általános síkjára emelt kép újra egyedire vált át, s a költő szubjektív énje összefogja a teret és az időt, az eget és a földet. Tudatosul benne az anyag és a szellem, a lent és fent kettőssége, s egy igei állítmány nélküli roppant tömör megfogalmazású mondatban szintézist kap a lét és a tudat: „En magam itt az éjé és az égé". Ezzel a tudatosulással nyílik meg az út a természet újszerű ábrázolásához. Atlelkcsül a táj, Vajda érzéseivel lesz tele. Csönd honol és kegyetlen vihar dúl benne, akár saját énjében. A természethódolat mögött nemcsak a szépet élvező ember ámulata rejlik, hanem a társadalom nyomásaitól és megalázásaitól megmenekültek megkönnyebbülése is. Nemcsak a természet pazar színgazdagsága, titokzatos csöndje tetszik lelkének, hanem az a szabadság is, amelyet a természet ölén élvez. Az a magabiztosság, amelyet a táj magától értetődő természetességge áraszt. Az a lehetőség, hogy oly szabadon élhet és mozoghat benne, mint a lágy hullámok vagy a szabad szellő. Hódolatának tartalmat a feudális társadalmi berendezkedés elleni tiltakozás és az emberibb, tisztultabb élet utáni vágy ad. Ezért erősíti dalainak eszmeiségét a felvilágosodás „vissza a természethez" elve és panteista szemlélete. Ezért vágyik oly buzgón a magány, a csönd után, az erdővel borított dombok és a Fertő hűs hullámai közé. Szeret itt lenni. Igazán csak itt, társaitól távol érzi jól magát. Elfelejti sok-sok megaláztatását, „a szegény tanuló sorsát". De nem holmi pihenésvágy, nem valami elfordulás a világtól-elv űzi a természetbe. Nem. Erőforrás és iskola a természet, ahol elsajátítja az igazság „lassan tanulható nyelvét", ahol elveket, nemes gondolatokat ért meg és tudatosít magában. Eszmeileg edzi-erősíti magát itt az eljövendő társadalmi harcra. Ezért válhat „fejedelemmé", ha elhagyja a „tanodát", és kisiet az erdő homályába, vagy a csendes merengést adó Fertő vize mellé, ahogyan erről az előző prózaversek egyikében vallomást tesz. A Zivataros éj a Fertőnél című részletben nem szabad ilyen társadalompolitikai elveket keresnünk, bármennyire csábítanak is reá a Szerelemdalok egyéb darabjai. Itt elsősorban a természet végletes szépségeiben gyönyörködő érzékeny költő szenzibilis lelkét csodálhatjuk meg. A társadalompolitikai gondolat csak a ciklus ismeretében kapcsolódik a szöveghez. Szerényen meghúzódik a képek alján, nem kap domináns hangot, csak árnyal és színez. Ezáltal szorul kisebb térre a filozófia, és lesz teljesebb az élet, s mélyebb a művészi hatás. Felerősödik a természettel azonosuló ember gazdag érzelemvilága, elhalványul a tézis, s eltűnik a frázisosság. Megismerjük Vajda színes egyéniségét, megcsodáljuk művészi érzékenységét. Azt a képességét, hogy 389