Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - SZEMLE

Hocopán Sándor: Méhkeréki szólások és közmondások (Proverbe si zicatori din Micherecbi) Gyula, 1974. A Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya és a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége kiadása. 27g p. UJVÁRY ZOLTÁN A népi közmondások, szólások kutatására az elmúlt évtizedek során kevésbé fordult a figyelem, annak ellenére, hogy c műfaj vizsgálata a néprajzi érdeklődés kezdeti periódusáig nyúlik vissza. A szólások és közmondások gyűjtésére az ókortól kezdve vannak példák, s nem véletlen, hogy az első jelentős magyar szólásgyűjteményünk, az Adagiorum graecolatino-ungaricorum... (1598) idegen forráson alapulva közli a magyar példákat. A 16. századtól kezdődően se szeri se száma a szólásgyűjteményeknek. Nagy számmal használt fel szólásokat, példabeszédeket az egyházi irodalom. Szenczi Molnár és Páriz-Pápai jelentős mennyiségű szólást sorolnak be szótárukba. Költők, írók tudatosan gyűjtötték a szólásokat, hogy műveiket azokkal frissítsék, élénkítsék. A költő Faludi Ferenc a „szépen összeillő vezetékszókat" nagy buzgalommal gyűjtötte ;éppenúgy az író Dugonics András a nép körében a példabeszédeket és jeles mondásokat, amelyből a múlt század elején pompás gyűjtemény látott napvilágot. A néphagyomány iránti érdeklődés nyomán a 19. században egyre-másra jelentek meg szólás- és közmondásgyűjtemények. Ezek között különösenjelentős Erdélyi, Ballagi és Margalits gyűjteménye. De nemcsak a magyar nép, hanem a Kárpát-medence területén élő más népek, nemzetiségek közmondásainak, szólásainak gyűjtésére is szép példák vannak. Hocopán Sándor könyvének kapcsán föltétlenül meg kell említenünk a hazai románság népi kultúrájának kiváló kutatóját, Moldován Gergelyt, aki a múlt század végén román közmondásgyűjteményt jelentetett meg. Az ő munkáját követően szinte majdnem egy évszázad múltán jelent meg újabb román szólás- és közmondáskötet, amelyet egy magyarországi román közösség hagyományából Hocopán Sándor gyűjtött és állított össze. A magyarországi nemzetiségekjelenlegi kutatása terén különösen jelentős eredmények születnek Békés megyében. A nemzetiségi kutatómunkához e megyében nemcsak a felsőbb szervek nagyarányú támogatása nyújt lehetőséget, hanem a megyében élő kutatók is, úgymint Krupa András, Mester György, Tábori György, Hocopán Sándor és mások. A gyűjtőmunkában különösen nagy előny, ha a kutató saját közösségének hagyományát tárja fel. A méhkeréki származású Hocopán Sándor belülről látta, élte azt a világot, azt a kultúrát, amelynek egy szép részletét a nagyközönségnek és a tudományos kutatásnak fenti könyvében bemutatja. A folklorista számára Méhkerék különösen gazdag hagyományt nyújt. A méhkeréki román közösség napjainkig megőrizte népi kultúrájának régi tradícióit. Szokásvilága az archaikus motívumok bőséges példáit tárja elénk. A prózai néphagyomány olyan kiváló egyéniségét adta e közösség, mint Vasile Gurzau, a nagyszerű mesemondó, akinek meséit Domokos Sámuel jegyezte le. Az epikus emlékek gazdagságáról jól tanúskodnak a kolindák és más költészeti alkotások (mint pl. az úgyszintén Hocopán Sándor által Floricele címmel összeállított kötet, amelyre más alkalommal visszatérünk). Hocopán Sándor gyűjteménye 1037 szólást, ill. közmondást foglal magába. A szólások és közmondások a fő tartalmi jegy, fogalom sze292