Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - SZEMLE

rint csoportosítva követik egymást. A szerző nem különítette cl egymástól a szólásokat és a közmondásokat, mint azok gyakorta a valóságban is egybefonódnak, egymásba kapcsolódnak. Azonban rá kell mutatnunk arra, hogy a lényeget illetően a szólás és a közmondás között eltérés van. A közmondás tulajdonképpen a szólás egyik fajtája és vele együtt a szólás fogalomkörébe tartozik a szóláshasonlat és a szólásmód is. Ez utóbbiak egymástól formailag különböznek, a közmondástól viszont tartalmi jegyek választják el. A méhkeréki gyűjtemény zömmel szólásokat tartalmaz, a közmondásokra aránylag kevesebb a pélba. Sok tanulsággal szolgál a méhkeréki román szólásanyag összevetése, összehasonlítása a magyar szólásokkal. Nagyszáméi román szólás párhuzamát megtaláljuk a magyar hagyományban. A kölcsönös kapcsolat, az átadásátvétel folklorisztikai kérdései e téren is felmemerülnek, Említsük meg pl. a következő: 1 s-o suit Loati-n spate. A magyar népnyelvben Feliilt Laci a hátára vagy a nyakára formában ismeretes. Ezt a lustálkodó emberre mondják, s a párhuzam szempontjából figyelemre méltó hogy a név a románban is Loati. Szép példaként említhetjük a nagyszalontai hagyományt jól ismerő Arany János szólás idézetét a Toldiban: ,,De felült Lackó a béresek nyakára". A népélet hagyományos szokásrendjéből való a románban és a magyarban egyaránt: I-o pus bnhaiu afará azaz Kitették a szűrét. Ez a szólás mindkét nép azonos szokásgyakorlatát mutatja. Széles körben ismeretes volt az a szokás, hogy ha az udvarló legényt nem látták szívcsen, akkor a szűrét kiakasztották a tornácra, s e tényből a legény tudomásul vette, hogy udvarolni többé nem mehet abba a házba. A szóláshasonlat azután tágabb jelentésben vonatkozott mindenkire, akit kidobtak, kitettek valahonnan. Sorolhatnánk tovább az ilyen és ehhez hasonló párhuzamokat. Az interctnikus kapcsolatokat és az általános etnológiai összefüggéseket illetően rendkívül fontos eredményt nyiijtana a további elemző vizsgálat. Ugy gondoljuk, hogy Méhkerék gazdag néphagyományát föltétlenül szükséges lenne teljes egészében feltárni és az interctnikus kapcsolatokat megállapítani. A méhkeréki folklórnak sajátos karaktere van, amelynek a jellemző vonásai a táji, történeti, „őshazai" stb. kapcsolatok nyomán rajzolódnak ki. A részletező analizálás alapfeltétele a recens hagyomány összegyűjtése. E hagyománymentő munkának egyik szép eredménye Hocopán Sándor könyve a szólásokról és közmondásokról. Nemcsak a román és a magyar néprajzi szakirodalom gazdagodott e gyűjteménnyel, hanem a nyelvtudomány és tágabb összefüggésben az irodalomtudomány is. A szerző alapos munkájának dicsérete mellett a kiadásért elismerés illeti a tudományos vállalkozásokat mindig nagy megértéssel támogató Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályát és a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségét. 293