Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma (Iratok 1705. május-július)

illik, ha ugyan fogja továb is kegyclmessen parancsolni, alázatosságal engedelmeskedem) tudositottam, reménlem Nagyságod ellen nem vétettem, mindazáltal ha miben kedvetlenségére lőtt volna Nagyságodnak, alázatossan követem. Azért valamikor Nagyságod kegyelmes parancsolattyát veszem, kétsége ne legyen Nagyságodnak benne, valamint eddigh, ugy mostan és ez uttán is Nagyságod kegyelmes parancsolatytyára, valamely haddal parancsollya, azonnal megyek s azmint eddigh is, mások példáját abban senki nem mondhattja, hogy követtem volna, ugy szintén mostan sem fogja Nagyságod tapasztalni, hogy követném; mert ugy tudom, valahova, valamerre mégh eddigh parancsolatom volt, soha rajtam el nem mult, se betegh nem voltam, se feleségem betegsége, se gyermekem halála, se születése hazám szolgálattjátul el nem vont, ha mindön esset is hazajövetelem, ellenségem ereje, hadak istentelen eloszlása causalta [okozta], s akkor is nem othon, hanem hazám szolgálattjában continuuskodtam s actu is continuuskodom [foglalatoskodtam s most is foglalatoskodom], Méghis Kegyelmes Uram, sok más dolgaimhoz való redundatioját [visszautalását] ennek, kit megh sem gondoltam, szomorúan értem, mert én Nagyságod kegyelmességébcn ugy biztam s igy voltam, hogy ha mik gyengeségeimül visseltetve voltanak is, kegyeimessen eltemettetnek, többé elö nem hozatnak, de talám szives fáradozásim temetödtenek inkáb ell, legyen Isten áldása, ugyanis annak az eö szent áldássá nélkül semmi sikere nem volt, ezután sem leszen. Ezekriil Kegyelmes Uram kivánok inkáb halgatnom, mintsem továb is unalmas lenni egész hitelem levén abban, hogy Isten vette fel Nagyságod által ezen operatiot s továb is diiesöségessen fogja vezérelni, kit is engedgyen eö Szent Felsége. Kegyelmes Uram, én nem tudom, az mosár-e? az mester-e? rosz, elégh az, hogy az bomba roszul eset, maga keménségel is, ajándékai is próbáltam, már attul elférünk, mert bombánk nincsen. Az mosár vagyon 1400 lépésre az vártul, ha továb nincs, egyszer vitettem volt circiter 700-ra, akkor is rosz volt. Az minát [aktiát] penigh három izben már meghjártam, actu vágatom az puskapor fészkét, hogy Nagyságodat assecurallyam/^ sikerről biztosítsam], tüllem nem lehet, mert hozzá nem értek de az mesterei együtt ketten talám fogunk tenni egyet, harmad nap alat elkészül, hacsak az belsöktül megh nem gátoltatik Isten által. Az allatt, mivel már Kaszás és Nyuzo is itten vadnak, vagy három ezeret Arad alá bocsátok, ha hogy lesre kicsalhatnók, holot nem Kegyelmes Uram, az Maros mellet levő sánezoknak felégetésében és elpusztításában leszek munkás, kik közöt actu vagyon emberem. Én Kegyelmes Uram, mind az vármegyékel, mind az parasztságai, ha szintén punctualiter ad terminos praefixos [pontosan a kitűzött határidőkre] nem is, de lassan végbevittem az munkát, továb is continualom [folytatom] kegyelmes parancsolattja szerint Nagyságodnak, s azokal csak informatio képpen terheltem Nagyságodat, mert másként mind felelet, mind orvoslás meghvolt, az lovas az nemességhtiil telik. Mégh emberem oda vagyon Tömösvara, az aradi generálisnak kitanulására SziicsJános ka (a levél itt megszakad.) 26. Mezőtúr, 1705 június 19. Bakó István kapitány Károlyi Sándornak: a rácokkal kapcsolatos hírekről, valamint az élést szállító szekerek előállításának nehézségeiről. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi cs.lt. Acta publ. 1705 június. Fasc.4.D.io.) 274