Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Dömötör János: Munkácsy emlékkiállítás Békéscsabán

MUÍTA* MUNKÁCSY EMLÉKKIÁLLÍTÁS BÉKÉSCSABÁN DÖMÖTÖR JÁNOS Kulturális örökségünk, szellemi értékeink egyetlen területén - sem az irodalomban, sem a zenében - nem vagyunk tanúi, szemlélői olyan méretű panteon-újjárendezésnek, mint a képzőművészetben. Ennek a hagyományátcsoportosításnak egyik kulcsfigurája, nemcsak saját életműve, hanem legalább annyira a magyar művészetre gyakorolt hatása miatt, Munkácsy Mihály. A felszabadulás előtti változó, pozitív és negatív értékelés, vegyes szakirodalmi megítélés után az ötvenes évek művészetpolitikájában a „lobogónk Munkácsy" jelszó erősödött meg, vált szinte vezérszólammá. A hatvanas évek közepétől pedig a szélesebb európai törekvések és különösen pedig az avantgard fokozott előtérbe kerülésével Munkácsy szerepe, jelentősége is újabb, halványabb, a negatívumokat jobban kiemelő megítélés alá került. Ilyen helyzetben érthető, hogy halálának 75. évfordulója mellett az ország művészeti közvéleménye komolyabb visszhang nélkül ment el. Elismerésre méltó, hogy a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, vállalva névadója iránti etikai kötelességét, önálló, korszerű közművelődési szemléletű és ugyanakkor a Munkácsy-kutatást is gazdagító kiállítással adózott ez alkalomból életművének. A kiállítás forgatókönyvének elkészítésénél és rendezésénél nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a múzeum helytörténeti állandó kiállításába építetten, a XIX. századi részben egy teremnyi Munkácsy-anyag eddig is látható volt: Festmények, részben saját anyag, részben a Nemzeti Galéria 12 db-os letétje, valamint dokumentumok, tárgyi emlékek a Barnewitz-féle adományból. A mostani kiállítás indokoltságát tehát az adta, hogy ennél többet és más módszerrel mutassanak be. Az emlékkiállítás e megközelítésben is igazolta létjogosultságát, szükségességét. Nagyszerűen bizonyította, hogy alapos tudományos előkészítés és kutatás nélkül a közművelődési munka sem eredményes. E két tevékenység, a múzeumok ismert kettős arcának szerves összefüggésétjói példázta ez a tárlat is. Számos új adattal, ténnyel gazdagította Munkácsy tudatunkat a kiállítást megelőző feltáró munka és ennek lényeges része bekerült a kiállításba is. Az is világossá vált itt, hogy a helyi kutatás értékes részmunkával, adatgyűjtéssel járulhat hozzá egy-egy alkotó monografikus feldolgozásának teljesebbé tételéhez. A helyi aprómunka és mélyreásás így válik részévé az országos tudományos, történeti összefoglalásnak, szintézisnek. A kiállítás alapkoncepciója volt, hogy Munkácsy életét, munkásságát társadalmi, művészeti környezetébe helyezetten mutassa be. Ezt a kordokumentációt a bemutatott 30 festményen túl egyrészt magyarázó, összehasonlító szövegek, másrészt idézetek, továbbá az eredeti levéltári anyagok szolgálják. A névadó iránti etikai kötelesség sem tette azonban elfogulttá a kiállítás rendezőjét V. Kiss Margitot és Czeglédi Imrét. Objektivitásuk különösen a befejező részben érdemel elismerést, ahol is nem titkolják, hogy Munkácsy kortársai voltak, vele egy időben alkottak az európai festészet nagy újítói, a modern művészet előfutárai: Manet, Van Gogh, Cezanne. Nagyon helyesen kapott külön hangsúlyt, nagyobb helyet a kiállításban mindaz, ami Békés megyéhez, Békéscsabához kapcsolja Munkácsyt. Teljes képet kapunk a kiállításban Munkácsy 247