Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - A BÉKÉSI ÉLET EGY ÉVTIZEDE - Szabó Ferenc: A tízéves Békési Élet

téneti tanulmányok közreadását, a nemzetiségi hagyományápolást, de a politikai, közgazdasági propagandát is. E sokféleség tartós és színvonalas megvalósítását számos tényező akadályozta. A jól megírt, értékes cikkek a Békési Üzenetben dilettáns közlések társaságában láttak napvilágot. A Viharsarki Elet tette meg a legfontosabb lépéseket az igényesség irányában. Az oktatási osztály körlevelei a színvonalas szerzőgárda kinevelésében sokat segítettek. Az említett három kiadvány különböző okokból szűnt meg. A két utóbbinál lényeges szerepet játszott, hogy az anyagi források elapadtak. Az ötvenes évek derekán elinduló megyebeli rendszeres fórumok másik csoportja a helyismereti publikációk körébe tartozott. Tartalmas és színvonalas helytörténeti, néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok - köztük a viharsarki munkás- és parasztmozgalmak múltját, a gazdaságtörténet főbb kérdéseit feltáró legkorábbi megyei dolgozatok - kaptak helyet az orosházi múzeum 5 évkönyvében (1955-1965), a Körös Népe 6 számában (1956-1965), a gyulai múzeum 1959 és 1964 között 59 számot elért füzetsorozatában, az 1960-ban indult s öt szám után elakadt Szarvasi Füzetekben, továbbá az 1963 óta megjelenő Battonyai Füzetekben. A kiadványoknak ez a csoportja egyértelmű sikert aratott, mert a tudományos igényekre éppúgy figyelemmel volt, mint az oktatásban, ismeretterjesztésben való felhasználásra. Ezek a fórumok alapozták meg a megyebeli történeti és néprajzi érdeklődést. Valamennyi esetében megállapítható, hogy nem a megyei szervekhez, hanem városi vagy községi kiadókhoz, illetve anyagi alapokhoz kötődtek. A városokhoz, hagyományokban gazdag nagyközségekhez tapadó tematikának sok értéke volt. Orosháza monográfiáját a múzeumi évkönyvek készítették elő. A szerzőgárda nevelése, eredményes összefogása szintén sokat nyert ezekkel a keretekkel. A kiadványoknak ez a csoportja mégsem tudott tartósan fennmaradni. (A Battonyai Füzetek és a gyulai múzeumi kiadványok ritka időközönként még megjelennek ugyan.) Valamennyi egy-egy erős szerkesztői egyéniséghez, a szervező erőt kísérő és bizonytalan anyagi fedezethez kapcsolódott. A hosszabb távra szóló pénzügyi biztosítékok nemigen voltak meg. De elapadtak a kéziratforrások is egy időre. A jelentősebb településekhez kötődő rendszeres füzet- vagy évkönyvsorozatoknak a reális szellemi adottságai ma is fennállnak. A kiadványoknak ebbe a csoportjába a megye tudományos és kulturális központja szerepkört ilyen vonatkozásban is vállaló Békéscsaba város 1970 óta támogatott publikációi hoztak új színt és egyfajta folyamatosságot, másfelől pedig a megyei múzeumok évkönyvei (1971-től) és a Körösmenti Honismereti Közlemények öt száma (1967-1973). A hatvanas évek második felétől mutatkozott meg a megyei irányítás összefogó, magasabb áttekintésre képes funkciója és inspiráló szerepe a kiadványmunkában, amely azóta is izmosodott - anélkül, hogy a városi vagy nagyközségi kezdeményezéseket ez bármilyen formában korlátozta volna. Az elmondottak ismeretében kanyarodhatunk vissza a Békési Elet indulására. A Viharsarki Elet megszűnése és a Körös Népe 1963. évi vajúdása láttán, az országban többfelé megjelenő tudományos és ismeretterjesztő szemlék példájából elindulva, a megye párt- és tanácsi vezetése szükségesnek látta egy megyei folyóirat indítását. 1963. július 19-én ilyen értelmű megyei tanácsi végrehajtó bizottsági határozat született, az akkoriban már igen aktív megyei TIT-szervezetre bízva a tájékozódást és előterjesztést. A TIT megyei titkára, dr. Krupa András, a szomszédos Jászkunság szer221