Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

kerülhessen kapcsolatba környezetével. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a tudományokat és benne a természettudományokat sem lehet elvont dologként kezelni - nem lebegnek az élet felett - nem jelentenek olyan igazságokat, amelyek csupán önmagukért léteznek, hanem szerepük az emberi tevékenység folyamatában válik valamivé. 2. A jelentkező problémák megoldását keresve manapság sokszor teszik fel a kérdést, hogy mit értünk azon a fogalmon, hogy az ember gondolkodik. Ha e kérdésre válaszolni tudunk, akkor tulajdonképpen arra is válaszolunk, hogy az embernek, milyen ismeretekre van szüksége és milyen arányokban ahhoz, hogy gondolkodó lényként tételezhesse magát. A gondokodó ember jellemzője elsődlegesen az, hogy képes bármely dologgal - amely őt körülveszi, amely életének szerves része - annak természetes logikája szerint bánni. Ez azt jelenti, hogy az ember a külvilág dolgaival képes azok objektív logikája szerint cselekedni és nem önmaga belső logikáját követve. A gondolkodás tehát nem valami természeti és társadalmi valóságtól elvonatkoztatott emberi cselekvés, hanem mindenkor kötve van a valóság ténycihez, folyamataihoz, hiszen az embernek a természettel és a társadalommal kell olyan kapcsolatba kerülni, hogy a velük való viszonyban cselekvése tudatos és szabad lehessen. Mindebből következik, hogy az emberi gondolkodás ismerettartalma nem szubjektív óhajok szerint alakulhat, hanem követnie kell az embert körülvevő valóság objektív folyamatait. A természettudomány logikai-módszertani kérdéseinek tárgyalásakor természetesen mindig hangsúlyozni kell az elméleti gondolkodás megnövekedett szerepét. Kétségtelen, hogy az elmélet szerepe és ezzel kapcsolatban a megismerés logikai apparátusának, jeleszközeinck szerepe roppant mértékben megnövekedett. De jelentősen bővültek a megfigyelési lehetőségei is, az empirikus adatok volumene megnövekedett. Sajátos verseny megy végbe az új empirikus adatok lavinája és az elméleti gondolkodás ama képessége között, hogy „megeméssze", azaz, hogy leírja, az egyik vagy másik konkrét elméletbe belefoglalja, megmagyarázza és megjövendölje ezeket az adatokat. Éppen az elmélet és a tapasztalat kölcsönhatása folyamán születnek új eredmények, felfedezések, koncepciók, ezen belül azok is, amelyeket a tudományban végbemenő forradalmi fordulatoknak szokás nevezni. 3. A problémák megoldását keresők néha végletesen egyoldalúan fogalmazva úgy teszik fel a kérdést: társadalom- vagy természettudomány élvezze az elsőbbséget. A kérdés feltevése már önmagában is hibás. A „VAGY" helyére az „IS"-t kell tenni. A tudományos gondolkodás nem jöhet létre semmilyen egyoldalúság eredményeként. Ha a problémához materialista alapról, dialektikus módszerrel közeledünk, akkor az első amit szemlélhetünk, hogy a valóságban a természet cs társadalom nem különül el egymástól, és így a tudományok sem állíthatók kizárólagosan szembe egymással. A természet- és társadalomtudományok kölcsönhatása három különböző síkban bontakozik ki, három alapvető szempontból vizsgálhatók: gazdasági vagy termelési szempontból: - a termelés általános struktúrájában és megszervezésében a természettudományok által a technikán keresztül kiváltott változások vizsgálata; társadalmi szempontból: - a tudományban és a termelőerőkben végbement forradalmak által a társadalmi élet társadalmi-gazdasági, politikai, szellemi, ideológiai szférájára gyakorolt hatás vizsgálata; ismeretelméleti szempontból: - a komplex problémák általános 191