Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

megközelítési elveinek és módszereinek kidolgozása, a természet- és társadalomtudomány közeledésének eredményeként eme tudományok megismerési eszközeiben bekövetkezett változások elemzése. Az elmondottak szemléltetésére felhozunk néhány példát. Jelenleg egy roppant fontos feladat áll társadalmunk előtt a tudomány szférájából: a nagy rendszerek vezérlése, a népgazdaság, a politikai viszonyok. Milyen helyet foglal cl az ember az olyan módfelett bonyolult rendszerben, mint az „ember-természet-technika" rendszer? Ez a kérdés roppant nagy világnézeti és módszertani jelentőséggel bír, és tudományos megválaszolása csakis a dialektikus materialista filozófia, valamint a természet-, a műszaki- és társadalomtudományok jelenkori tényadatai alapján lehetséges. Egy másik példa. A tudományos-műszaki forradalom rendkívül megnövelte az ember által a természeti környezetre gyakorolt ráhatás lehetőségeit. Ez a ráhatás csaknem kozmikus méreteket öltött. Sajnos, az emberek gyakran nincsenek tisztában ennek a ráhatásnak az eredményeivel. Márpedig a bennünket körülvevő természeti környezetben bekövetkezett egynémely változás irreverzibilis jellegű, megkárosítja az emberek természetes életfeltételeit. De fatálisak-e az ilyen következmények? Ezzel kapcsolatban felmerül annak a szükségessége, hogy az ember és a környezet kölcsönös viszonyának ne csak szociológiai aspektusait vizsgáljuk, hanem általános filozófiai aspektusait is. Végül is látni kell, hogy a társadalmi valóság folyamataiban a természet, a társadalom és az alkalmazott tudományok kölcsönösen hatnak egymásra, a közöttük lévő határok dinamikussá válnak, és az emberi gyakorlat különböző folyamataiban szinte szétválaszthatatlanul jelennek meg. Ezt kell a gondolkodásnak is átfogni. 4. A természettudományt túlhangsúlyozok között is megtalálhatók a mennyiségi szemlélet képviselői. Ennek képviselői egyszerűen csak az hangoztatják, hogy kevés a természettudományos ismeret, több kell. A korszerűség számukra csak mennyiségekben fejeződik ki. Ha ez így igaz volna, akkor tulajdonképpen meg lehetne fogalmazni azt a követelményt, hogy egy-egy tudomány területén a mind nagyobb ismeretmennyiség birtoklása már önmagában bölccsé tesz bennünket. Viszont ennek ellenkezőjét már Herakleitosz megállapította, amikor azt állította, hogy mennyiségi tudás önmagában nem tesz bölccsé, nem tesz alkalmassá ítélőképességre. 5. Az irodalomban gyakran előfordulnak a műszaki tudományokra nézve ferde nézetek. Nagyon elterjedt az a nézet, hogy a műszaki tudományok csak applikációi a természettudományoknak. Ez a nézet természetesen nem igaz. Ennek bizonyítása több oldalról is elvégezhető. Mindenekelőtt a probléma vizsgálható történelmileg. A kezdet kezdetén a reális ismeretek még nem voltak elválasztva a mágikus elemektől, amelyekkel primitív világnézetet alkottak. Elsőnek a természettudományok önállósultak, főleg a matematika és a geometria. A műszaki ismeretek a kézművesi tevékenység empirikus jellegéből adódóan még sokáig egybe voltak kapcsolva a termelési tevékenységgel. A reneszánsz időszakában rohamos fejlődésnek indult technika kikényszerítette a műszaki tudományok fejlődését. A műszaki tudományok hosszú ideig a természettudományok hatása alatt álltak, amelyektől átvették a tudományos kutatás módszertanát is. A műszaki tudományok tulajdonképpeni új eleme a célszerűség csak spontán módon 192