Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

dományos gondolkodás sajátosságainak feltárására egyre nagyobb figyelmet kezdenek fordítani. A közvetlen természettudományokból fakadó tényezőkön túl természetesen elsődleges szerepet a termelés játssza. A tudomány keletkezése a társadalmi termelési tevékenység szükségleteiből eredt. A munkát csak az tudja megkönnyíteni, aki a munka mellett gondolkodik és ismerkedik. A munka és a megismerés dialektikus egységet alkot. A technika ma annyira hozzánőtt az életünkhöz, hogy jelenlétét már sokszor észre sem vesszük. Rendszerint akkor vesszük tudomásul, ha kellemetlenségeink származnak belőle. A helytelenül alkalmazott technika rossz hatással lehet eletkörülményenyeinkre s a lelkivilágunkra. Talán innen ered sok ember negatív véleménye a technikáról és „vissza a természethez" választása. Rövid kikapcsolódás a technikából bizonyára kellemes felüdülés, különösen, ha autóval megközelíthetjük magát a természetet is. Hosszabb időre azonban nehezen mondanánk le olyan vívmányokról, mint például a közlekedési eszközök, a villanyvilágítás, a rádió, a televízió és más. Tudjuk, hogy a természetben és a társadalomban minden jelenségnek megvan a pozitív és negatív oldala. Ha ismerjük a technika törvényszerűségeit és ennek összefüggéseit a társadalmi jelenségekkel, a technika ilymódon elveszíti kellemetlen vagy ellenséges tulajdonságait az emberre nézve, és megkapja méltó, jogos helyét a civilizációs folyamatban. A technika ma kifejlett rendszert alkot, amely messze túlnőtte a kezdeti kézműves stádiumot. Ha az ember ebben a rendszerben érvényesülni akar, akkor kellőképpen fel kell készülnie. Ehhez szükséges az adott kornak megfelelő műszaki nevelés. A műszaki nevelés nemcsak a szükséges ügyességet, szokásokat és tudást kell, hogy átadja a következő generációnak, meg kell, hogy alapozza a jövőbeni technika megértését, alapokat kell, hogy adjon a műszaki gondolkodás csiszolására, alakítására. III. Túlzások és félreértések a természettudományok szerepének megjelölésében i. A természettudományos gondolkodás szükségességének erőteljes jelentkezése nem egy esetben túlzásokhoz, a természettudományok abszolutizálásához vezet. Pl. az ész jobb felhasználásának igénye, a racionális gondolkodás elsődlegességének hangsúlyozása logikusan vezette be a problémával foglalkozókat a matematikához. Innen már csak egy lépés volt a matematizálás abszolutizálása. A matematika és logika kapcsolatait cltúlzók a következő tételt állították fel: A matematikai gondolkodás egyenlő a logikai gondolkodással, ami viszont a gondolkodás legmagasabb foka. Innen a végkövetkeztetés már csak az lehetett, hogy a gondolkodás magasabb fokának eléréséhez vezető út csak a matematikán keresztül vezet. Természetesen ez nem így van. Ebben az összefüggésben világossá kell tenni, hogy egyetlen tudomány, így a matematika sem válhat céllá, hanem csak eszközzé. Eszköze a gondolkodásra való nevelésnek, eszköz - de nem egyedüli-, amely ahhoz kell, hogy az ember tudatos lényként 190