Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vonsik Gyula: A természettudományok szerepe a korszerű műveltségben

A jelenlegi társadalmi haladás az ember természettel folytatott anyagcseréje most különös erővel veti fel a legszélesebb tömegek matematikai, kémiai, fizikai és biológiai műveltségének emelését, általában természettudományos gondolkodásának formálását. A problémák több oldalról jelentkeznek. Egyrészt a termeléshez kapcsolódó szakmai tudás gyorsan elveszíti progresszivitását, az új technika és technológia következtében változnak a termelési eljárások, változnak a nyersanyagok, és mindezek az ember változását is igénylik. A fogyasztás síkján új termékek százai látnak napvilágot, és kerülnek kapcsolatba az emberrel. Az ember egyaránt behatol a makro- és mikrovilágba, meghódítja a kozmoszt és a tengereket. Az embernek mindenkor fel kell tenni a kérdést: miben fejeződik ki az ember tökéletesedése? A mindentől független szellemi műveltségben elvont tudásban vagy az alkotó természetet és társadalmat átalakító tevékenységben. Marxista alapon erre a kérdésre csak egyetlen választ adhatunk: az ember azáltal ember, hogy harcot folytat a természettel, a társadalommal és önmagával, mind alkalmasabbá akarja tenni a természetet a társadalmat és önmagát, a valóban emberi életre. Értelmi képességei fejlesztésének csak ebben az összefüggésben van jelentősége. Ezért az ember szellemi képességeinek - már csak emberi igényeiből kiindulva - is követnie kell a valóság változásai folyamatát, illetve a benne lévő potenciális lehetőséget. Ez a valóság most általában a tudományos gondolkodás gyors növelését igényli és ezen belül is - éppen az elmaradást figyelembevéve - a természettudományok törvényszerűségeinek megismerését sürgeti. A természettudományok és azok egymásra hatásának megértése - amely hatás a természet egységéből adódik - úgy jelenik meg most gondolatfejlesztő feladatunkban, mint az anyag fejlődésfokozatainak sora, mint az anyag mozgásának bizonyos formái - a legegyszerűbbektől teljesen az emberig, a gyártás folyamattól a termékig. Mind bonyolultabb mozgásformák az anyag a legegyszerűbb mozgásformáiból és a legegyszerűbb anyagformákból keletkeztek és fejlődtek, túllépve azon. Mégis ezen összefüggésrendszeren belül külön-külön is ki lehet emelni a természettudomány egy-egy alkotórészét. Most a modern természettudomány vezető tudományának a fizikát tartják. A fizika vezető szerepét az határozza meg, hogy az anyag kiinduló-, alapelemeivel foglalkozik, valamint az, hogy az ismeretek legmagasabb szervezettségi szintjét a fizika érte el, mivel benne domborodnak ki a legélesebben a jelenkori természettudomány alapvető sajátosságai. Ennélfogva a tudományos gondolkodás „fizikai stílusa", az általában vett természettudományos gondolkodási stílusra igen jelentős hatást gyakorol. A fizika helyének, eszméinek és módszereinek kérdése más természettudományok képviselőit is foglalkoztatja. A kémiának, a biológiai tudományok egész komplexumának további előrehaladása, pl. elképzelhetetlen anélkül, hogy ne legyenek kapcsolatban a fizika fejlődésével. Ezért felmerül a különböző megismerési szintek, a tudás különböző kifejezési formái és struktúrái közötti kölcsönös összefüggés és kölcsönös feltételezettség, a tudományos elmélet természete, logikai struktúrája és fejlődési forrásai megértésének komplex feladata. 188