Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Harc a tömegek megnyeréséért Battonyán és környékén 1945-46-ban

tott I. megyei pártkonferencián már arról számolhattunk be, hogy a Kommunista Párt mintegy 16000 taggal rendelkezik Csanád megyében. Ez a szervezeti növekedés 1946. tavaszán megállt. Az élénk pártélet, ami jellemezte a Kommunista Pártot, 1946. tavaszán a munkaidő beálltával megszűnt, úgyannyira, hogy az elvtársakat még vasárnap, vagy szombat este sem igen lehetett taggyűlésre vagy pártnapra összeszedni. Persze ez nem jelentette azt, hogy az elvtársak elszakadtak a Kommunista Párttól. Azt hiszem, beszámolóm elején feltétlenül meg kell emlékeznem egy igen fontos és némely változatában káros eseményről, ami történt 1946. tavaszán: a népi megmozdulásokról. A reakció országos méretekben szervezkedett, fedőszervül használta fel már akkor is a Kisgazdapártot és készült a földreform elleni támadásra. Mi megkaptuk a felhívást és megszerveztük ezeket a megmozdulásokat, a reakció támadásának visszaverését. Hatalmas tömegeket sikerült a Pártunknak ekkor megmozgatni. Soha ezelőtt ilyen tömeg nem jött a Kommunista Párt hívó szavára az utcára, hogy megmutassa a nép erejét, és hogy megfélemlítse a reakciót. A nép megmozdulása arra is alkalmat adott, hogy a közhivatalokban elterpeszkedő reakció ellen teljes erővel fellépjünk. A tüntetést vezető bizottságok felszólították a községek vezetőit, hogy a reakciós tisztviselőket távolítsák el a hivatalokból. Sok reakciós tisztviselőtől sikerült ilyen módon megszabadulnunk. Ezeknek a népi megmozdulásoknak megvoltak a maga jó és rossz hatásai. Ott ahol az elvtársak kezükben tudták tartani a tömegeket és nem fulladtak a tüntetések verekedésekbe, igen jó hatást tett a falu vagy a község lakosságára. Azonban ott, ahol és ezt meg kell mondani, volt ilyen -, nem tudták az elvtársak a tömeget kezükben tartani, a kilengéseknek még ma is érezzük a hatását, nevezetesen a lakosság félelme a kommunistáktól még mindig nem engedett fel, még mindig félnek a pártunktól. A legrosszabb hatást azonban az tette a pártunk tagjaira és a falu vagy községek lakosságára, hogy egy jó csomó reakcióst, akit eltávolítottunk annak idején az állásából, vissza kellett felsőbb utasításra venni az állásába. Vagy történetesen ha nem is kellett visszavenni, legföljebb nem dolgozott, és tovább kapta a fizetését, úgy mint azelőtt. Az elvtársaink és a többiek is emiatt jogosan zúgolódtak. Ekkor kezd az a hangulat elharapódzani megyeszerte, hogy a Kommunista Párt nem csinál semmit. Voltunk tüntetni - mondták az elvtársak - és semmi eredménye. Nem értették meg, hogy a demokrácia kereteiben még sok ilyen tömegharcra lesz szükségünk, hogy a céljainkat elérjük. Különösen a párttagságunk hajlamos arra, hogy elhitesse magával, egyszerre és gyökeresen el lehet intézni mindent. A tömegmozgalmak ilyen hatása után a pártéletünk még jobban aláhanyatlott. A pártfunkcionáriusaink, akik nem állottak még a szilárd politikai alapon, elkedvetlenedtek, elment a kedvük a pártmunkától." Vissz aem lékezésimből A népmozgalmak legpozitívabb hatása kétségtelenül az volt, hogy sikerült visszaverni a földesurak és szövetségeseik támadását a földreform ellen. Járásunk területén 16