Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - SZEMLE

Gacsári István: Füzesgyarmati Krónika Válogatta és sajtó alá rendezte: Miklya Jenő és Tokaji Gyula (Békéscsaba, 1974. 108 old. Bibhotheca Bekesiensis 10.) KÓSA LÁSZLÓ A Bibliothcca Bekesiensis eljutott a tizedik kötethez. A sorozat a nagymúltú Békés megyei könyvkiadói hagyományokhoz méltón évről évre szép kötetekkel lepi meg a könyvgyűjtőket. A legújabb - a kialakult gyakorlathoz híven - ismét olyan írást tartalmaz, amely értékes békési tradíciót képvisel, de eddig nehezen hozzáférhető olvasmány volt. Gacsári István füzesgyarmati prédikátor 1838-ban írta meg „A Füzes Gyarmati Helvétziai Hitvallású Szent Ekklésiának Krónikájá"-t, amelynek részleteit találjuk az új bibliofil kiadványban. Az egyházközség és a helység (Füzesgyarmat abban az időben mezőváros volt) története a kor viszonyai közt majdnem egyet jelentett. Gacsári István egyrészt azt rögzítette, amit a község múltjáról az általa hozzáfért írásos források és a helyben élők emlékezete segítségével megtudott, másrészt a jelen állapotokat igyekezett apróékos gonddal megörökíteni. Mindenek előtt sokat foglalkozott a település kialakulásával és legrégibb történetével, a török háborúk okozta pusztulással majd az újramegüléssel. Nagy figyelmet fordított a lakosság eredetére is. Az a fejezet, amelyben fölsorolja a családok származási helyét és a beköltözésük idejét, a helytörténeti értéken messze túlmutató jelentőségű. Becses dokumentuma a török hódoltság alatt elpusztult alföldi lakosság újraéledésének. A korabeli ország sok vidékéről érkeztek az új lakosok, legtöbben a Tiszántúl északi részéből, a Partiumból és a Szilágyságból, még inkább a közeli és szomszédos helységekből, ahová talán védelemért futottak el őseik a háború által veszélyeztetett Füzesgyarmatról. A családok szemléjét a szűkebben vett egyháztörténet, az egyházi épületek leírása, a lelkészek és a tanítók, valamint az egyházközség vagyontárgyainak és jövedelmének fölsorolása követi. A szorosabban az egyházhoz tartozó dolgok után olvasható Fiizesgyarmat mezőváros helyismereti leírása: fekvése, házai, utcái, nevezetes épületei, határa, vizei, vadmadarai stb. A helység földesurainak és elöljáróinak, végül a „nevezetesebb viszontagságok"-nak számbavételével zárul a kötet. (Az utóbbiakon a természeti csapásokat és járványokat értette a szerző.) A Gacsári-krónikát élmény olvasni. Kevéssé ismert világba visz. Emellett fejezetenként tartogat néhány olyan érdekességet, amelyek „csemegék" a helytörténet és a művelődéstörténet kedvelőinek. Például a templom különálló fatornyát 1759-ben még molnármester építette, a régi idők legügyesebb famunkása, faragómolnár. A füzesgyarmati leányokat már 1743-ban tanítónő tanította, ami oktatástörténeti ritka eset. A 18. század elején a községből is útrakeltck telepesek, hogy a temesközi Rittbergben (ma Végvárnak hívják) keressenek szerencsét ésjobb megélhetést. Példaadó előzmény Gacsári István munkája a honismereti mozgalom mai krónikásainak is. Felelősséggel és nagyfokú tudatossággal kutatja a múltat és örökíti meg a jelent, hogy az utódok „merítsenek belőle hazafias lelkesedést és buzgóságot". Aligha kell ezek után jobban hangsúlyozni, hogy a Fiizesgyarmati Krónika méltán látott napvilágot. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola Füzesgyarmat 162