Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sz. Farkas Márta: Magyar zongoragyár a XIX. században (Beregszászy Lajos útja Békéstől a világhírig)

Beregszászy Lajos francia tanulóévek tanulságait ezek a hangszerek épp úgy tükrözték, mint a fiatal mester egyéni elképzeléseit. így érthető, hogy az akkori jól ismert pesti mesterek mellett is elismerést, ezüstérmet nyert. A bécsi kitüntetés mellé így került az újabb felírás: „Érdem pénz Pesten 1846". Ugyanez az esztendő Beregszászy műhelynyitásának éve is: a Budapesti Híradó már 1846. októberében „pesti zongorász"-ként említi. 1847. szeptember 7-én a pesti hangszerkészítő céh is bejegyezte tagjai sorába. Műhelye a pesti Hal-téren volt. Gyártmányai hamarosan elismertek, híresek és keresettek lettek. Már az 1850-cs évek elején számos újsághír tudósít a fokozódó megbecsülésről: „Pesten lakozó Beregszászynkhoz nem ritkán Bécsből is érkeznek megrendelések" (Délibáb). A Lloydterem hangversenyének kritikusa pedig így írt: „Az ez alkalommal játszott zongoraszerzemények Beregszászy új zongoráján adattak elő, mi valóban kétszeres örömünkre szolgált, egy részt, hogy hazai készítményt már oly rég nem hallánk s más részt pedig, hogy Beregszászy kitűnőségéről elterjedt hír ez alkalommal teljes meglepetésünkre megvalósult" (Délibáb). A műhely első periódusának lezárásaként talán az 1854. évet jelölhetnénk meg: ekkor Beregszászy a müncheni kiállításon nyert - jeles európai mesterek társaságában - kitüntetést. 124