Békési Élet, 1976 (11. évfolyam)

1976 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sz. Farkas Márta: Magyar zongoragyár a XIX. században (Beregszászy Lajos útja Békéstől a világhírig)

A Beregszászy-mííhely virágkora 1855-től Bcregszászy munkásságát élesen határolt korszakokra tagolják az egymást követő világkiállítások. 1878-ig valamennyinek aktív résztvevője volt. Újításai, találmányai leggyakrabban ezekhez a nemzetközi bemutatókhoz kapcsolódtak. Hangszercinek belső, szerkezeti változtatásaival együtt módosította zongoráinak külső, formai alakítását is. A világkiállítások sorában az 1855-ben Párizsban rendezett kiállítás még nem tűnik nagyon jelentősnek. A külföldi értékelések is kiemelik Beregszászy hangszerének, „a szép, fehérmárványzatú tölgyfa" zongorának pompás hangját, kitűnő formai megoldását. Az itt nyert kitüntetés fontos előrelendítő lehetett: a közönség fokozottabban felfigyelt a hazai mester - világkiállítási éremmel fémjelzett gyártmányaira. Szinte varázsütésre megsokasodnak a megrendelések: a sajtó tudósításai hol amarikai (!), hol weimari, hol franciaországi szállításokról adnak hírt. 1856-ban a kor legnagyobb zongoraművésze, Liszt Ferenc is Beregszászynál rendelt hangszert. „Szinte őrültséget követtem el - vásároltam vagy inkább megrendeltem egy zongorát csaknem 500 forintért Beregszászynál, aki első díjat nyert a legutóbbi párizsi kiállításon. Kicsit megszédültem, azt hiszem, Louis Napoléon portréjától, amely a készítő neve mellett található, s talán a fától is, amely igen jellegzetesen magyar, kőrisfa. Mindent összevéve, ezek a hangszerek kiválóaknak és nagyon jól megépítettnek tűnnek." (Liszt levele Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnőhöz). A Zeneművészeti Múzeum zongorája Valószínűen a mester saját használatra készített hangszere 125