Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mann Miklós: Trefort Ágoston pályafutásának Békés megyei korszaka (1849-1872)

A tanácskozást Wenckheim Béla nyitja meg, majd Trefort - mint az ülés előadója - javasolja bizottmány alakítását, amely tárgyalásokat folytatna a vasút érdekében a külföldi tőkésekkel, kapcsolatba lépne a sajtóval, s egyéb társaságokkal. Trefort javaslatát az ülés résztvevői elfogadják, s megalakul az alföldi vasút bizottmánya.

4

0 Az alföldi nagybirtokosság tipikus képviselői vesznek tehát részt a „vasútbizottmányban", amelynek elnöke gróf Károlyi György, az Alföld egyik legnagyobb birtokosa. A nagybirtokosok között, mint szervező, irányító, terveket kimunkáló, a sajtó számára dolgozó, tevékeny ügyintéző kap szerepet Trefort Ágoston, aki egyúttal kihasználva az alkalmat, megfelelő tisztségeket, összeköttetéseket biztosít saját maga számára, s ugyanakkor beilleszkedik a később a kiegyezést végrehajtó magyar nagybirtokos, tőkés körök társaságába, gondolatvilágába. Az alakuló ülésről Trefort levélben értesíti az érdekelt városokat, községek polgármestereit, s kéri, hogy mindenhol alakuljanak meg a vasútügyi bizottságok, s bocsássanak ki aláírási íveket az előmunkálatokhoz szükséges pénzösszegek biztosítására.

4

1 A Társaság 1862. évi megalakulása után 1863-ban megkezdődnek az építési munkálatok. Trefort ezután szinte állandóan e terve keresztülvitelén fáradozik. Megkezdi az előmunkálatok kivitelezéséhez szükséges pénzösszegek összegyűjtését; szorgalmazza a földmunkák megindítását. Tárgyal az érdekelt községek, városok elöljáróival, az udvari kancellária tisztviselőivel, ill. vezetőivel. Több cikket is ír a Pesti Naplóban az alföldi vasút érdekében.

4

2 A munka mégis csak igen lassan haladt előre. 1864-ben elkészültek a vasút előmunkálatai, de a gazdasági és politikai helyzet igen sok nehézséget okozott. Trefort hiába küzdött;

4

3 a földmunkák elkészültével, midőn a rendelkezésre álló összeg elfogyott, az építkezés holtpontra jut. 1865-66-ban az egész Európára kiterjedő hitelválság következtében a külföldi tőkések megnyerésére nem lehet számítani, s így a kiegyezésig az alföldi vasút ügye háttérbe szorul. * 1864-6 5-ben jelentős változás érlelődött meg az ország hangadó nagy- és középbirtokos rétegeinek állásfoglalásában. Az 1861. évi nemzeti ellenállásról már megfeledkezve a birtokos nemesség egyre inkább törekszik a Béccsel való megegyezésre. Ebben a szituációban roppant érdekes megfigyelni Trefort álláspontjának módosulását; letérését a 48-as alapról, s a megegyezés felé orientálódását. Ezt a folyamatot tükrözi Ghyczy Kálmánhoz 1864-ben írt levele,

4

4 amelyben elemzi az ország politikai helyzetét, a kibontakozás lehetőségeit. Egyetért Ghyczy azon politikai észrevételével, hogy „Bécshez bizodalmunk nem lehet", mégis meg van arról győződve, „hogy valamint a gazdának az elemi csapásokkal, . . . úgy a magyar politicusnak Béccsel szükségkép meg kell alkudnia." E vonatkozásban elfogadja Széchenyi nézeteit, hiszen „e kelepcéből nem mehetünk ki." Megítélése szerint az ausztriai birodalom valószínűleg még sokáig politikai szükség, s ezt a tényt tudomásul kell venni. Ebből kiindulva kell a megállapodást megkeresni, s ezt Trefort a dualizmusban látja, hangsúlyozva ugyanakkor a belügyekre vonatkozó tökéletes autonómiát. Kiemeli ugyan ragaszkodását a 48-as törvényekhez, de a taktikai megoldások, az alkudozás útját javasolja: „Mi aztán a tacticát illeti - az más kérdés - hogy nem kell homlokkal a falnak 88