Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mann Miklós: Trefort Ágoston pályafutásának Békés megyei korszaka (1849-1872)

problémája változatlanul megoldatlan volt. Bár gabona bőven termett,

3

3 piac is lett volna - az osztrák tartományokon kívüli Franciaország és Anglia -, hiányzott a legállandóbb felvevő piacokhoz szükséges gyors és korszerű szállítási összeköttetést jelentő vasútvonal. A buda-trieszti vonal megnyitása sokat segített ugyan, de így is nagy kerülővel juthatott tengerre az Alföld gabonája, mivel a meglevő vasutak csak távoli szárazföldi piacokhoz vezettek. Trefort Ágoston, aki a vasút jelentőségét már akkor felismeri, midőn hazánkban még nyomuk sem volt, s Ausztriában, Németországban pedig csak alig néhány kilométer hosszú vasútvonalat láthatott,

3

4 természetes, hogy e korszakban is éberen felfigyel minden olyan mozzanatra, amely hazánk közlekedésének fejlesztését szolgálja. Így azonnal reagál, midőn a Pesti Napló 1856. január 5-i számából megtudja, hogy gróf Andrássy György és nagybirtokos társai engedélyt nyertek az 1846-47-től fogva tervezett Szolnok-Arad vasútvonal megépítésére. Pár nappal később már felveti a kérdést: „ .. . vajon Békésmegyén fog-e átmenni vaspálya Szarvas és Csaba érintésével?"

3

0 Cikkében utal a vidék gazdagságára, a vasút építésének kedvező lehetőségeire, s egyúttal figyelmezteti az érdekelt községeket, birtokosokat: kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a tervezett vonal „a Szolnok-debreceni vaspályától Aradig Békésmegyén át és pedig Szarvas-Csabának vezettessék." A csabaiak hamarosan reagálnak is, megbízottakat küldenek Bécsbe, hogy Andrássyval tárgyaljanak. Trefort ekkor reméli, hogy Szarvas is követni fogja e példát, s a vidék birtokosai nem fogják közönyösen nézni az ügy eldöntését. Következő cikkében rámutat: ,,A vasutak mindenütt a polgárosodás és jóllét előmozdítói ... Ki az alföldet ismeri, és tudja egyszersmind, mik az anyagi fejlődésnek feltételei, az meg van győződve, hogy ott a vasutak nagyszerű haladást idézendnek elő."

3

6 Trefortot az alföldi vasút létesítésének tervezésére az 1862-65-iki ínséges éveket megelőző és követő idők - s jelentős részben saját gazdasági helyzete - vezették, midőn a hiányos közlekedési eszközök és kiviteli nehézségek miatt a gabonaárak igen leszállottak. Trefort vélekedése tehát igen reális volt, a magyar alföld gazdasági viszonyainak javítására a legcélszerűbb eszköz: összeköttetésbe kerülni a legrövidebb úton a tengerrel. S e meggyőződésre jutva, - kihasználva a kedvező pillanatot - felelevenítette azt a gondolatot, amely a Kossuth Lajos által propagált Vukovár-fiumei vonaltervezettel kapcsolatosan megfordult már 1843-ban is az országgyűlés előtt;

3

7 vagyis Fiuméhez kell építeni vasutat, mert így lehet a legrövidebb úton tengerre juttatni a magyar gabonát. A Békés megyei Gazdasági Egyesület 1862. május 4-én, Csabán tartott közgyűlésén Trefort „ . . . hogy tehát eme bő gabona termő vidéknek módja legyen terményeit minden időben előnyösen elszállítani. . Z'

3

8 indítványozza küldöttség megbízását, amely engedélyt szerezne a megye vasútvonalának előmunkálataira, s egyúttal aláírási ívet is nyitna a munkálatok költségeinek fedezésére. A Pesti Napló hasábján javasolja, hogy november 20-án, a hitelintézet ügyében tartandó gyűlést felhasználva - „midőn számos birtokos az alföldről is Pestre jövend" - a vasút ügyben érdekeltek tartsanak tanácskozást.

3

9 Az alakuló ülésre Trefort elgondolásának megfelelően kerül sor: az érintett városok, községek küldöttein kívül megjelennek a pénzvilág és nagybirtokosság olyan közismert képviselői, mint gróf Károlyi György, báró Wenckheim Béla, gróf Dessewffy Emil, Majláth György, gróf Károlyi Sándor, báró Eötvös József, Hollán Ernő. 87