Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

Sebő László: Békéscsaba közoktatásának története KÖKÉNYESI TIBOR Mindenképpen hasznos ismeretekhez jut az az olvasó, aki figyelmesen végigolvassa a szerzőnek Békéscsaba kultúrtörténetéről és közoktatásáról írt tanulmányát, amely népszerű ismeretteijesztő művek sorában kell, hogy helyet kapjon. A mű megírásának már a szándéka is dicséretre méltó. Egy dinamikusan fejlődő városnak - amely a szellemi élet kisugárzó ereje is kell, hogy legyen a megyében, ahol a közoktatás napi gondjai mellett a századvég nagyszerű kulturális távlatain is munkálkodnak már, - ismernie kell a múlt közoktatási gondjait, gyötrelmeit, eredményeit, hogy jobban értékelhesse a jelenét, s formálja a jövőjét. S ehhez szolgál értékes ismeretanyaggal a könyv az érdeklődő olvasónak, az oktatási szakembereknek egyaránt. A szerző bevezetőjében írja: „Az eddig soha nem létezett lehetőségeket a felszabadulás utáni változások adták meg, de... azért mindig éltek a városban a közjóért munkálkodó egyének, voltak nagyobb társadalmi összefogást igénylő cselekvések is." S ez lehetne a tanulmány eszmei mondanivalója is. A könyv két fő részből, függelékből és képmellékletből áll. Az első rész négy alkérdést tárgyal: helytörténet, Békéscsaba iskolahálózatának kialakulását (1718-1949), az oktatómunka tartalmát 1818-1868-ig, a pedagógusok helyzetét a 18. századtól 1944-ig. A második részben foglalkozik a szerző az egységesebb népoktatás kialakulásával és eredményeivel (1848-1880). Intézménytörténettel (18181930); az eleminél magasabb fokú, középszintű iskolákkal (1842-1930); a magyar tannyelvű iskolázás kialakulásával (1833-1945); s végül a felszabadult ország felszabadult közoktatásáról, az iskolák államosításáról, átszervezéséről, a közoktatás reformjáról is helytörténeti jelleggel. A függelék forrásanyagként is felhasználható, így: a Zay-Ugróczy-féle tanterv, elemi népiskolai tantárgyak, nevelők és tantermek száma 1944-ben stb. A mellékelt térképvázlat maradandó emlék az 1975-ben felszámolásra kerülő régi tanyai iskolák helyéről. Meg kell jegyeznünk, hogy bizonyos korszakolási problémák kronológiai következetlenséghez vezettek a szerkesztésben, ami akadályozta a mű jó áttekinthetőségét. Az olvasónak érdekes a Békéscsaba második élete című fejezet (1718-1945). Kiemeli a szerző az ev. papok és tanítók szuggesztív hatását az egységes erkölcsök kialakításában. Magyarázatot találhatunk a Békéscsabán történeti emlékként ismert kapcsos szlovák énekeskönyv, a Tranoscius eredetére. Megtaláljuk Jamina városrész (ma a város V. kerülete) kialakulásának történetét. Nem indokolt viszont, hogy 1920-szal abbahagyja a szerző az események tárgyalását, holott a fejezetcím alatti évszám: 1718-1945. A következő rés: vázlatosan áttekinti az iskolahálózat kialakulását 1718-tól 1945-ig. Kitűnik az is e fejezetből, hogy 1876-ban tanítóképző telepítését tervezték Békéscsabára, de „... hosszabb vita után, fedezet hiányában elvetették". Összefoglaló jelleggel foglalkozik e fejezet a közművelődéssel: az Auróra-körrel, iskolai és nyilvános könyvtár, valamint a színház történetével is. 649