Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

Művelődéstörténeti szempontból jelentősebb a következő fejezet, amely az oktatómunka tartalmával foglalkozik. A XVIII. és XIX. század tananyagtervezetekkel ismerkedhet meg az olvasó. Betekintést nyerhetünk az első olvasókönyvek tartalmi, metodikai felépítésébe. Majd felsorolást találunk a tankönyvet írt csabai tanítókról. A következő rész a pedagógusok élet- és munkakörülményeit tárgyalja - főleg a tanítókét a XVIII. századtól a felszabadulásig. Érdekes olvasmány! Bepillantást enged a kor tanítóinak szociális viszonyaiba. Kimutatást találunk a 19. századi békéscsabai iskolákról, tanítóiról, a tanulók létszámáról, a lemorzsolódásról, s egy szokatlan rovat: a meghalt gyermekek létszáma! 1859-ben - ismeretlen körülmények következtében - 23 nyolc-tizenkét éves iskolába járó gyermek távozott az élők soraiból. Érdekesek a tanfelügyeleti (presbitériumi) vizsgálatok jegyzőkönyvei s feladatmeghatározásaik a tanítók részére. Figyelemre méltó a közölt névsor a XIX. századi kiváló pedagógusokról, többek között Wilim Jánost, Mokry Józsefet, Haán Lajost, Sztraka Károlyt említi, érdemeikkel együtt. A következő rész fejezetei a szabadságharc és az önkényuralom, majd a kiegyezés korszakába kalauzolja az olvasót. Megismerhetjük Eötvös József által a Kossuth-kormánynak beterjesztett törvényjavaslatot a kötelező állami népoktatásról, az önkényuralom történelmi visszalépését, majd az 1868-as népoktatási törvényt. S ami ezekből számottevő, a békéscsabai hatása: a kötelező népoktatás helyi bevezetése, az általános érvényű tanterv békéscsabai alkalmazásának történeti ismertetése. Kiemelkedő e fejezetből az Új tanterv és a csabai tanítók című rész, amely az olvasónak, a szakembernek egyaránt forrásanyagul szolgálhat. Pl. „Az osztályok szétbontása nagyobb mértékben valósítandó." - „A tantárgyak egyenként osztályoztassanak, a bizonyítványok szolgáltassanak ki" stb. Történetileg is számottevő az intézménytörténet című rész. A XIX. századi csabai elemi iskolák részletes felsorolásán túl megismerkedhetünk a tananyaggal, a tanulók létszámával, a tanítók élet- és munkakörülményeivel, az iskolafenntartás költségeivel, az iskoláztatás költségeivel stb. Meg kell jegyeznünk e helyütt is, hogy több esetben a szerző nem konzekvens az időrendiségben, s egy-egy intézménytípust nem működésének azonos idejéig tárgyal. Említést érdemel az óvodákkal foglalkozó fejezet is, amely 1970-ig tárgyalja ezen oktatási forma tartalmi, személyi, tárgyi feltételeit. A tanyai településhálózat jellegéből adódóan problémás volt a múltban is megszervezni a tanyai gyermekek oktatását. Itt találkozik az olvasó először a „képesítés nélküli tanító" fogalmával, amely már a múlt században, a tanyai oktatás megszervezésével egyidőbenjelentkezett. Érdekes forrásanyag lehet az érdeklődők, a kutatók számára a régebbi tanyai óratervek e könyvben történt ismertetése is. A továbbiakban a szerző ismerteti azokat az iskolatípusokat, amelyeket Békéscsabán a századvégi magyar gazdasági fejlődés igényei alapján hoztak létre: az iparostanonc iskolát, a kereskedelmi szakoktatás, a mezőgazdasági szakoktatás iskoláit. Majd az 1945 utáni szakirányú oktatás mélyreható változásait mutatja be. A középfokú oktatással, formáival, céljával, jellegével külön fejezet foglalkozik. A középfokú oktatás a városban a megszervezéstől a felszabadulásig az akkori magyar középosztály érdekeit szolgálta, ez kitűnik a mellékelt statisztikai adatokból is. Külön fejezet szól a magyar nyelv tanításának kérdéséről. Fő tartalma tulajdonképpen: a szlovák nyelvvel párhuzamos vagy ellene történő magyarosítás folyamata az iskolában. A tanulmány eseménytörténeti tényeket sorol fel, de részletes, kritikai elemzést nem ad a kérdésről. Viszont meg kell említenünk, hogy megközelítően kritikailag tárgyalja a harmincas évek erőszakos magyarosítási, militarizálási törekvéseit az oktatásban. Jelentős része még a tanulmánynak a felszabadulást követő évek tanügyi intézkedései bevezetésének ismertetése az óvodai, az általános iskolai, a szak- és középiskolai vonatkozások650