Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

messzemenően bizonyító adatsorok, táblázatok egészítik ki, amelyek további részfeltárások kiindulópontjai lehetnek. Nincs lehetőségünk itt arra, hogy a monográfia eredményeit részletesen taglaljuk, szólnunk kell azonban a könyv összegzéseként nyíytott megállapítások fontosságáról. Oláh József - mások véleményével vitatkozva úgy látja, hogy a XIX. század végi agrárválságot, amely lényegében csak gabonaválság volt, történészeink eltúlozták. A kötet bizonysága szerint a házi kezelésű nagybirtokok - s tegyük hozzá: a parasztbirtokok java része is - alkalmazkodni tudtak az árutermelésben a megváltozott viszonyokhoz. Oláh József csak az I. világháború végétől számítja mezőgazdaságunk igazi válságának kezdetét. Azét a válságét, amely 1929-193 3-ban mélyült el. Békés megye érdeklődő olvasói büszkeséggel forgathatják Oláh József kötetét. Büszkeséggel, hiszen a tőkés korszak fellendülő szakaszának alföldi uradalmi gazdálkodását e monográfia tükrében látja ezután a történettudomány. A könyv ismeretében megbízható képünk van a terméseredményekről, a termelési technikáról, a termelési szerkezet összetevőiről, amelyek azt mutatják, hogy a táj agrárproletárjainak keze munkájával, hozzáértésével, a cselédsorstól sem idegen munkaszeretetével végeredményben korszerűbb gazdálkodás valósult meg, mint eddig hittük, tanultuk. Oláh József is felhasználja könyvében a csclédélet légkörének jellemzésére Illyés Gyula immár klasszikussá vált könyvét, a Puszták népét. Ez indít bennünket annak rögzítésére, hogy a Wcnckheim-uradalmak további zenei és irodalmi kapcsolatait is érdemes számbavenni, hiszen világukat maradandó alkotások őrzik. Bartók Béla családi-rokonsági alapon gyűjtött a vésztői és a Gyula határába eső benedeki birtokrészeken, s a pusztaszőlősi majorban szerzett élményeit örökítette meg „Az éjszaka zenéje" című művében. A nehéz életű szegénység a Bartók gyűjtötte népdalokban öntötte ki a keservét, Sinka István verses és prózai alkotásaival összecsengve. Sinka a vésztői uradalomban folyó élet egyik leghitelesebb tanúja. A dobozi birtokrész embereivel Illyés Gyula találkozott, mint a Lélek és kenyér alapján tudjuk. Sáros András Miklós: Drezdai emlék 636