Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - SZEMLE

dorne, Tóth Gézáné, valamint a címlap hátulján érthetetlenül nem szereplő, de a bevezetésben említett Fülöp Attila) derekas, alapos munkát végeztek. Hallatlanul nagy utánjárás és pontosság szükséges a gyakran bonyolult adatok földerítéséhez, a lelőhelyek, a hiányzó számok nyilvántartásba vételéhez. Megdöbbentő olykor, hogy a rendetlen kiadó és szerkesztők milyen föladatok elé állítják a bibliográfust. „Minden számon címváltozás" - olvassuk kétszer is, s valóban, a szerkesztők bőségesen gondoskodtak arról, hogy minél rendetlenebb és bonyolultabb legyen a kezükből kikerülő kiadvány, s a bibliográfus csak nagy kínnal tudja őket rendszerbe állítani. Olyan is van (Orosházi Újság Képes Híradója a címe, ebből is hiányzik tehát a névelő), amelyen se keltezés, se évfolyamjelzés, se sorszám nincs! Különösen a rendszertelen megjelenés okoz sok bosszúságot nemcsak a bibliográfusnak és a folyóiratot kezelő könyvtárosnak, hanem nyilván az olvasónak is. Ennek régen lehettek okai a sajtó viszony ok, az anyagi szükség, de ma már jobbadán csak rendetlenség. Hiszen nem furcsa az, hogy az orosházi üveggyár Gyári Híradója attól függően jelenik meg évi nyolc-tíz számban, hogy „mennyi anyag gyűlik össze"? Node ebben sajnos maguk a könyvtárosok sem mutattak jó példát, amint ezt a megyei könyvtár híradójának változatos és viszontagságos története is mutatja. Indult 1950-ben stencilezve, megjelent havonként, majd rendszertelenül; szünetelt 1952-től 1954-ig; 1955-ben ismét megjelent; 1956-tól 1960-ban ismét szünetelt. 1961-ben - évfolyamszámozés és sorszámozás nélkül, új címmel - újból nekiindult, de 1962 és 1965 közt megint szünetelt. 1966-ban harmadik, mai nevén újfent megjelent, most is csak sorszámozás nélkül, de sokszorosítva, s azóta - az 1970. év kivételével (?) - meg-megjelenget évi három-négy számban. A bibliográfusok érdeme, hogy földerítettek olyan kiadványokat is, amelyekről az eddigi szakirodalom nem tudott (Sarkadi Újság, az 1919-i szarvasi Népakarat), és helyesbítik a korábbi szakirodalom tévedéseit (pl. a 295. tételben). Címfölvétcli gyakorlatukkal általában egyetértek - két kivétellel. Az elsőben őket támogatja az eddigi hasonló bibliográfiák módszere, engem az eleven könyvtári gyakorlat. Horváth Magda Könyvtári feldolgozó módszerek című tankönyvében (1967) a címváltozásokról ezt írja: „Rendszóként ilyenkor az élő, vagyis a legújabb cím a legalkalmasabb, valóban ennek a használatát írja elő a legtöbb címleírási szabályzat" (196. p.). Ez is a logikus, hiszen a cím megváltoztatásával a kiadó vagy szerkesztő éppen az előző, régi címmel való elégedetlenségét fejezte ki, helyénvaló tehát ezt főcímként kezelni, ez alatt tárgyalni az egész kiadványt, s a többi, előző címeknél erre az utolsóra utalni. Tehát pl. a megyei könyvtár említett kiadványát a mai Könyvtári Jegyzések cím alatt részletesen leírni, korábbi Népkönyvtáros (1950) és Békés megyei Könyvtári Híradó (1961) címei alatt pedig ide utalni. A másik, amit címfölvétcli eljárásukban zavarónak vélek, a szögletes zárójel szokatlan használata. „Szögletes zárójelet használunk akkor is, ha nem a lap közleményében jelentik be indulását vagy megszűnését, esetleges szünetelését" - írja a Bevezetés. így tehát mindjárt az 1. tételben Az Alföld életét így jelzik: „1930. aug. 5. - [1932.]" A legritkább eset a sajtótörténetben, hogy egy lap maga jelenti be megszűnését. A tipikus az, hogy - „mintha elvágták volna" - váratlanul abbamarad. Betiltják, elfogy a pénz, meghalt a szerkesztő vagy a kiadó, s így tovább. Többnyire csak a könyvtárakban és magánosok gyűjteményeiben való kutatás után, az elénk került utolsó számból következtetjük ki a megszűnés időpontját. Ezért van, hogy ez a bibliográfia is tud e tekintetben is sok újat mondani, hiszen a bibliográfusok gyűjtőmunkájuk során pl. a Somogyi-könyvtárban találtak még számot az eddig föltételezett megszűnés után is (pl. Battonyai Ellenzék). Ritka az is, hogy más helyi lapokból értesülünk a megszűnt lap sorsáról, a megszűnés okáról, körülményeiről. így tehát fölösleges 627