Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Bíró József: Kiállítás Békésen a Körösök történetéről

Szcchcnyi István felismerte a Tisza szabályozásának országos jelentőségét és az 1840-cs évek elején széleskörű mozgalmat indított az egész Tisza-tájat magába foglaló egységes vízrendezés megteremtésére. Szervező, felvilágosító munkája eredményes volt, 1846-ban megalakult a helyi ármentesítő szervek egyesüléséből a Tiszavölgyi Társulat. A Társulat megalakulását rögzítő „Szerződvény" kimondja: „... A Tiszavölgy rendezésért mind az árvizek korlátozása mind a hajózás előmozdítása tekintetéből, a kormány felhívó lépései, úgy a honnak közös, magunknak pedig közvetlen érdekei által ösztönöztetve tűzvén ki célul, mindent mi tehetségünkben áll és szükségesnek mutatkozik, összehangzó és közértelmű s központosított működéssel elkövetendünk... A Tiszavölgy szabályozásának fogalmába nemcsak a Tiszának, hanem a vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatba lévő folyók és általuk okozott mocsarak és kiöntések rendezését, illetőleg lecsapolását, nemkülönben az egész tiszavölgyi vízszerkezetnek bárminemű hasznosítását is befoglaljuk." A munkálatok harminc helyen indultak meg, de anyagi nehézségek miatt csak nehezen haladtak előre. Az 1848-49-i szabadságharc kitöréséig csak két átmetszést fejeztek be: egyet a Tiszán, Tokaj fölött, a másikat a Körös torkolati szakaszán. 1845 decemberében a központi társulat kiegészítő helyi szervezeteként megalakult a „Körösszabályozási társulat". Osztálymérnökévé a már korábban említett Bodoky Mihály fiát, Bodoky Károlyt nevezték ki. A Körösön 1855. évi nagy árvíz után indultak meg a szabályozási munkálatok Bodoky Károly irányításával. A Gyulán és Békésen átfolyó, és ezáltal a lakosságot állandóan fenyegető Fehér-Körösnek új medret ástak. A Gyulaváritól Békésig ásott, s most már 32 kilométerrel rövidebb mederbe vezették később a Fekete-Köröst is, levágva Szanazugnál a Dobozon átfolyó kanyargós ágát. Az árvízveszély csökkentésére új töltéseket emeltek. A nagyszabású ármentesítési és lecsapoló munkákon új kereseti lehetőséget találtak a földnélküli zsellérek, halászok, pákászok. A Körösök mentén kialakult a kubikusok rétege, akik szerszámukat, takarójukat, edényüket, élelmüket egy talicskára rakva jártak egyik munkahelyről a másikra, gyakran több napi járásföldre is falujuktól. Árvízi menekülők a békési erdőben •MI •