Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Bíró József: Kiállítás Békésen a Körösök történetéről

A mocsarak, vadvizek országa Az az utas, aki megelégedéssel szemléli napjainkban a Körös-vidék szép búzatábláit, kukoricavetéseit, öntözött veteményes földjeit, ugyancsak elcsodálkoznék, ha valami csoda folytán a vidék kétszáz év előtti képe jelenne meg előtte. A gyér cs szegényes települések között szeszélyesen kanyargó folyómedreket, hatalmas mocsarakat, a látóhatárt elborító nád- és sástengert látna, amelyet csak itt-ott törne meg egy-egy vizes talajt kedvelő fűzfa vagy égerfa látványa. A Körösés Berettyó-völgy 1,6 millió holdnyi területének mintegy felét víz és ősmocsár borította, egynegyedét pedig a tavaszi-őszi árvíz fenyegette. A Körösök mentén a középkori oklevelekben is sűrűn találkozunk vizekkel, folyókkal, halastavakkal. Ezeket azonban a lakosok megélhetésük számára hasznosították. Minden bizonnyal számoltak az őszi és tavaszi áradásokkal, mert településeiket, állandó szálláshelyeiket magasabb fekvésű ún. „hátakra" építették. A mezőgazdasági területek rendszeres megművelésével gátat vetettek a vadon további terjeszkedésének, sőt kisebb átmetszésekkel újabb művelhető területeket is nyertek. Katasztrofális hatású árvizektől sem kellett félniük. A nagy kiterjedésű Tiszavölgy ugyanis hatalmas víztározó szerepét töltötte be. A tavaszi és őszi árhullám ahogy elérte a síkságot, a szerteágazó ereken keresztül szétterült, megduzzasztotta a tavakat és mocsarakat, amelyek aztán egész évben bő vízzel látták el a folyókat; a víz malmokat, kallókat hajtott, tutajokat, hajókat szállított.

1 A törökkor idején a vadon újabb területeket hódított el magának. A hadjáratok során falvak, települések néptelenedtek el, különösen a gyulai vár környékén. A vár védőit élelemmel ellátó falvakat először a törökök, később pedig, a vár török kézre kerülése után, a császári seregek Életmód a 18-19. századi mocsárvilágban Csíkászok a képen 576