Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Bíró József: Kiállítás Békésen a Körösök történetéről

A sárrét mocsarai 1792-ben pusztították rendszeresen. A parlagon maradt mezőgazdasági területeket egymás után falta fel a szik, a bozót, a mocsár. Scherer Ferenc szerint így keletkezett pl. az ún. Sarkadi tó végeláthatatlan mocsárvidéke, amely Sarkadtól a gyulai vár faláig terjedt. Gallacz János a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről írott „Monografia"-jában írja, hogy a Sebes-Körös és a Berettyó vidéke is „egy nagy tenger volt, melyet a vízivadak megszámlálhatatlan serege lepett el. Járt út nyoma sehol, mindenütt óriási gaz, melyből az itt-ott legelésző csorda sem látszott ki." K. Nagy Sándor múlt századi bihari író Komádiról így emlékezik: „Mintegy 15000 hold nádas borította az egész határt, a faluból is csak két helyen lehetett szárazföldön kijutni. Még halottaikat is csónakon hordták a temetőbe. Valóban nagyszerű volt látni 40-50 csónakot egy temetésen, amely csolnakraj előbb a templom mellett kötött ki, hova többnyire szinten csolnakon jártak. A házakat magas cölöpökre font vesszőből építették, melyhez sártapaszt használtak, s midőn jött az árvíz, a házban volt holmikat felrakták a padlásra, s nyugodt szívvel néztek, hogy a víz miként mossa ki a ház falát, mert tudták, hogy a cölöpök cs a vesszőfonás ottmarad, csak a fal úszik el.

2 A háborítatlan folyókban, erekben elszaporodtak a halak, csíkok, teknősbékák, vízimadarak, amelyek kiegészítő táplálékot nyújtottak a környék lakóinak, s ezek képezték az úrbéri szolgáltatások legjelentősebb részét. Elszaporodtak azonban a kárt okozó madarak és dúvadak. Elképzelhetjük ezek kártevéseit, ha még Békés vármegye közgyűlése is határozatokat hozott irtá577