Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 3. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Krupa András: Egy év ismeretterjesztése a statisztika tükrében

tudományi ágazatok közül a legtöbb rendezvényt jogtudományi témákból tartották, utánuk következnek a pedagógiai, a művészeti előadástémák, a többi társadalomtudományi téma egy­máshoz viszonyított aránya pedig kiegyensúlyozottnak mondható. A természettudományi ágazatban négy tudományág rendezvényszáma tekinthető kiugrónak (földtudományi, egészségügyi, matematikai, valamint mezőgazdasági és élelmezésügyi). A tár­sadalom- és természettudományi rendezvényeken megjelent hallgatóság aránya fő vonulatban követi a rendezvények egymáshoz viszonyított arányát. Az egyes tudományágak rendezvény­számaránya és hallgatóinak egymáshoz viszonyított számaránya azonban hullámzást mutat. A társadalomtudományiak közül a jogtudományi, a művészeti, a nemzetközi, a pedagógiai ren­dezvényeken a hallgatóság nagyobb számarányt alkot a rendezvények számarányához képest, a többi társadalomtudományi rendezvénynél ez az arány fordított előjelű. A természettudomá­nyi rendezvényeken megjelent hallgatók számaránya magasabb a biológiai, a csillagászati, az egészségügyi, a földtudományi és a műszaki rendezvényeken. A hallgatóság aránya igen ala­csony a rendezvények számarányához képest a kémiai és a matematikai rendezvényeken. (Lásd a 8. sz. táblázatot.) Az egyes tudományágak rétcgmegoszlása szerint vizsgálva az arányokat megállapítható, hogy mind a fizikai dolgozók, mind az értelmiség és mind az alkalmazottak körében sokkal nagyobb a társadalomtudományi rendezvények iránti érdeklődés, mint a tanulók körében, akiknél a ter­mészettudományi rendezvények száma majdnem a duplája a társadalomtudományinak. A ve­gyes összetételű hallgatóság által látogatott rendezvények aránya lényegében az összesített ará­nyokat követi. A fizikai dolgozók főként a filozófiai, a hadtudományi, a jogi, a közgazdasági, a nemzetközi­politikai, a néprajzi, a pedagógiai, a pszichológiai, a történelmi, az egészségügyi, a mezőgazda­sági-élelmezésügyi és a műszaki rendezvényeken jelentek meg. Feltűnő, hogy az esztétikai jel­legű rendezvényeken (irodalmi, művészeti), az anyanyelvi, a természettudományi alapismerete­ket nyújtó biológiai, csillagászati, kémiai, fizikai, matematikai és a hazánk megismerését szolgáló földtudományi rendezvényeken a fizikai dolgozók aránya nem éri el az 50%-ot. (Lásd a 9. sz. táblázatot.) Ha az ismeretterjesztő rendezvényeket tartalmi jellegük és fő tematikai irányultságuk alapján értékeljük, azt tapasztalhatjuk, hogy a legnagyobb arányt a tudományágakon belül kialakult komplex jellegű ismeretterjesztő rendezvények érték el. Szorosan utánuk következik - igen jó aránnyal - az aktuális témákat feldolgozó rendezvénycsoport, tehát a mindennapjaink élő prob­lémáira utaló komplex ismeretterjesztő tevékenység. Ugyancsak jó arányt képeznek a gyakor­lati és az elméleti ismereteket nyújtó témák is, de nem lehetünk megelégedve a társadalomtudo­mányokon, illetve a természettudományokon belüli komplexicitás arányával. A felsorolt tar­talmi témacsoportokhoz viszonyítva jól aránylik a történeti témákat felölelő tevékenység is. Legkisebb arányban a közös társadalom- és természettudományi komplex rendezvények szere­pelnek. Oka érthető: lebonyolításuk sokoldalú előkészítést kíván, s e célból nem áll rendelke­zésre megfelelő számú képzett szakember sem. Ha a tartalmi témacsoportok arányait összevetjük a fizikai dolgozók körében tartott rendezvények hasonló témacsoportjaival, azt állapíthatjuk meg, hogy ez megközelítően azonos arányt mutat, csupán a gyakorlati rendezvények számará­nya kisebb náluk. Az értelmiség leginkább a legújabb tudományos eredmények aktuális problé­mái iránt érdeklődik, az alkalmazottak körében a legnagyobb arányt a tudományági komplex ismeretterjesztés képviseli, míg a tanulók körében legnagyobb számban a gyakorlati témák arattak sikert. (Lásd a 10. sz. táblázatot.) 568

Next

/
Thumbnails
Contents