Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)
1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Schwalm Edit: A téli ünnepkör szokásai és hiedelmei a Körös menti Sárréten
fokhagymakoszorút tettek a fejükre vagy fokhagymahéjból főzött teát ittak, mielőtt az éjféli misére elmentek, hogy ne legyenek betegek a következő esztendőben. Ugyanezt a célt kívánták elérni a karácsony esti vacsora előtt elfogyasztott almával is (Körösladány, Füzesgyarmat). Az almát jóslásra is felhasználták. Egy olyan almát adtak mindegyik gyereknek, amelyiknek egyik oldala piros, másik sárga volt. Nézték, melyikbe harap először. Ha a piros oldalába harap egészséges, ha a sárgába, sárgaságos lesz a következő évben (Dévaványa, Szeghalom, Vésztő). Ez a szokás a sárga szín hasonló tünetekkel járó betegségre való átvitelén alapul. (Éppen úgy, mint a már sárgaságban szenvedő beteget sárga tearózsa kifőzött levével itatják. [Vésztő]) Az ember egészségét, gazdagságát biztosító varázslások mellett nagy jelentőséget tulajdonítottak a háziállatok megóvását és termékenységét biztosító szokásoknak is. Karácsony szombatján a jószágok szerszámát leakasztották az istálló faláról, bevitték a szobába és az asztal alá helyezték. Csak másnap tették vissza a helyükre. Ezzel azt akarták elérni, hogy a jószágokat ne érje dögvész a következő évben (Füzesgyarmat, Körösladány). Amikor hazamentek az éjféli miséről az állatokat is megetették. Egy gyertyával mentek ki az istállóba, hogy a betegséget elűzzék, ,,a betegség elkerülje a jószágokat". Ez a szokás egyik legősibb szokásmotívumunkat tartalmazza: a tűz, a fény elriasztó, gonoszűző szerepét. 2 3 A lónak zabot adtak, a tehénnek szénát. Az aprójószágnak is szórtak szemet, s a kutyának csontot dobtak. A lovakat piros almáról itatták, hogy egészségesek maradjanak. Az állathaszonvarázslás gyakran haszonlopással kapcsolódott össze, mely a haszonkötés egyik változata. 2 4 Karácsony éjjelén minden gazda igyekezett a másiknak a jászolából a jószág elé tett szénából lopni, hogy ezzel vigyék a „jószághoz való szerencsét" (Vésztő, Dévaványa), s így saját állataik számára egész évben biztosítsák a takarmányt (Szeghalom, Körösladány, Vésztő). Azt tartották, ahonnan takarmányt lopnak, ott nem lesz egész évben. Ezt igyekezett mindenki megelőzni, ezért éjfélig üres jászolon tartották az állatokat, jól kiseperték, hogy még egy szénaszál vagy zabszem se maradjon benne. Csak éjfélkor adott a gazda az állatoknak abrakot (Vésztő, Körösladány). A megelőzés másik módja, hogy az istállóajtót jó erősen bekötötték kötéllel vagy lánccal és vigyáztak rá, nehogy valaki az istállóba bemehessen (Szeghalom, Dévaványa). A tyúkok termékenységét is haszonlopással akarták biztosítani. Karácsony szombatján este a gazdasszony vagy gazda lement a malomba, lopott egy marék lisztet, s azt a kukoricába keverve a tyúkok elé szórta, hogy egész évben jó tojók legyenek (Dévaványa). A karácsonykor megmaradt kenyeret, maradékokat összevágták, a termékenység biztosítása céljából szintén a tyúkoknak adták. (Dévaványa, Körösladány, Vésztő.) A karácsonyi legyet sem szabad agyonütni, hogy sok szerencséjük legyen a jószágokhoz. (Szeghalom) A karácsony gonoszjáró nap, mint a téli ünnepkör legtöbb jeles napja. Az istállóajtót jól bezárták, bereteszelték, nehogy a teheneket megrontsa valaki. (Vésztő.) A tejet nemadó, megrontott tehenet is ekkor lehetett leghatásosabban gyógyítani: „Ha nem 509
