Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Heszler József†: A népesség alakulása Battonyán a felszabadulás után

nagyobb, átlagban évi több mint 300 ember hagyta el lakóhelyét. 1965-től 1967ig az elvándorlás mértéke valamit csökkent, de átlagban még mindig több, mint 200 fő hagyja el a községet évente. Az 1968. és 1969. évek adatai azt mutatják, hogy az elvándorlás minimálisra csökkent, és a község lakosságának száma megállapodott. Ez azonban csak látszat, mert 1970. és 1972. között, tehát 2 év alatt, újabb 391 fő hagyta el Battonyát, a csökkenés folyamata tehát nem állt meg. A Battonyára és onnan történő népességmozgás viszonylag nagy tömegeket mozgat. Az 1955-ös adatok szerint

7 696 ember jött Battonyára, és 846 vándorolt el. Az 1967. évben

8 675 volt a bevándorlók száma, míg az elvándorlóké 876. Ez a nagy népességmozgás az 1960-as évek szinte minden esztendejére vonatkozik. A fenti jelenség arra is mutat, hogy a családok között sok olyan volt, amelyik kereste helyét, megélhetését az országban. Statisztikailag nem mutatható ki, de jelentős azon családok száma, amelyek ebben a folyamatban többször is változtatták lakóhelyüket. III. Az elvándorlások okainak elemzése során szó esett arról, hogy az egyes foglalkozási ágakból, különösen a mezőgazdasági dolgozók köréből, igen sokan hagyták el Battonyát. Célszerű megvizsgálni, hogy a népességcsökkenés milyen változásokat hozott a lakosság foglalkozási ágak szerinti megoszlásában. Az 1949. és 1970. közötti időszak alábbi adatai adnak erről jellemző képet: 1949. 1960. 1970. évi népszámláláskor Keresők száma összesen 6185 6437 5355 Ebből férfi 4465 4932 3290 Mezőgazdaságban dolgozók 4378 4446 2934 Ipari dolgozók 743 840 1216 Egyéb 1064 1151 1200 Táblázatunkban legfeltűnőbb a mezőgazdasági keresők részaránya. Az előzőekben arról már szó volt, hogy a népességcsökkenés ezt a réteget érintette a legjobban. Ez viszont csak megerősíti a korábbi megállapításokat. Amíg a mezőgazdaságban a gyengén gépesített, elaprózott magánszektor volt az uralkodó, addig sokan keresték kenyerüket a földműveléssel. Amint azonban a mezőgazdasági nagyüzemek megalakultak, a gépesítés folyamata egyre inkább fejlődött, zuhanásszerűen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Ez a folyamat az 1960-as évekre esett, amikor is a mezőgazdasági dolgozók száma 33,9%-kal csökkent. Ez a tény azért is figyelemre méltó, mert a mezőgazdaság gépesítése nem tekinthető befejezett folyamatnak. Így változatlanul gond marad a felszabaduló munkaerő foglalkoztatása. Az iparban, kereskedelemben, közlekedésben foglalkoztatottak száma emelkedett ugyan, de ennek mértéke igen kicsi. Különösen elenyésző ez az iparban: 1949-1960. között 93 fő, 1960-1970. között pedig 38 fő volt, tehát jelentéktelennek mondható.

9 Jelzi azt, ami korábban már szóba került, hogy a szövetkezeti ipar nem fejlődött olyan mértékben, 48