Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Heszler József†: A népesség alakulása Battonyán a felszabadulás után

a kis- és középbirtokokon, hanem a nagybirtokokon is. A nagybirtok gépesítése minimális volt. A földbirtokosok nem is törekedtek a mezőgazdasági munkák gépesítésére, mert a munkaerő rendkívül olcsó volt. Sok magánkisiparos is dolgozott a községben. Ezek nem csak szolgáltatás jellegű munkát végeztek, hanem jelentős százalékuk árutermelő is volt. A cipészek, szabók, kalaposok, bognárok, kerékgyártók stb. piacra is dolgoztak, és többségük a heti piacokra és az országos kirakodó vásárokra is utazott az így termelt áruval. Tehát az árutermelés mellett kereskedelmi tevékenység is a munkájukhoz tartozott. A családtagokon kívül ebben a munkában alkalmazottak, (segédek) is részt vettek. Magánkézben levő nagyobb kereskedelmi egységek is segédekkel dolgoztak. Rajtuk kívül sok volt az úgynevezett szatócsok száma. Jelentős számú munkaerőt foglalkoztatott a magánháztartás is. Ezért tudott Battonyán a korábbiakban több ember megélni,* és mindaddig, míg a gazdasági tevékenység az olcsó munkaerőre alapozott, a lakosság száma a már korábban említett magas szintet érte el. Ez volt a helyzet a felszabadulás évtizedében is, tehát az 1940-es években. A népszámlálási adatok arra az évtizedre 631 fő (4,7%) csökkenést mutatnak ki. Ezzel kapcsolatban a korabeli értékelés az alábbiakat mondja:

5 „1941 és 1949 között igen sokféle, és egymást részben ellensúlyozó tényezők befolyásolták a népesség számának alakulását: így a háború éveiben még viszonylag kielégítő a felszabadulás után erősen élénkülő szaporodás. A másik oldalon: a háború vége felé észlelhető, tehát szerényebb mérvű születéskiesés az otthon maradt népesség háborús többlethalálozása, katonaság, munkaszolgálatosok, és a deportáltak veszteségei, a népesség különböző irányú és intenzitású vándorlásai (menekülés, ki- és betelepülés)". A fenti megállapítások Battonyára is vonatkoznak. Mindezeket figyelembe véve feltehető, hogy felszabadulásunk időpontjában a lakosság száma már az 1949-ik évi szintre süllyedt, illetve ezt nem sokkal haladta meg. Az 1950-es években a helyi gazdasági szerkezet még alapvetően nem változott meg. A lakosság nagy többsége a mezőgazdaságban dolgozott, amely lényegében véve az egyéni gazdaságokban és az akkor kezdeti lépéseit megtevő szövetkezeti gazdaságokban egyaránt sok kézi munkát alkalmazott, sok embernek adott megélhetést. A megalakuló gépállomások még nem jelentették a mezőgazdaság intenzív gépesítését. így az a helyzet állt elő, hogy a mezőgazdasági foglalkozású lakosság 1960-ra némileg nőtt is. 1949-ben 4378 fő dolgozott a mezőgazdaságban, 1960-ban pedig 4446 fő. Hasonlóan, bár igen kis mértékben növekedett az iparosok száma is, ami a kisipari szövetkezetek alakulásának köszönhető. Az 1960-as években ugyanis megváltozott a község mezőgazdasági szerkezete. Létrejöttek a mezőgazdasági nagyüzemek, és ezek gépesítése mind erőteljesebb lett. Lényegesen kevesebb munkaerőt alkalmaz a mezőgazdaság, amit az is jelez, hogy a mezőgazdaságban dolgozók száma az 1960. évi 4446-ról 2934-re csökkent. Volt a vizsgált időszakban még egy tényező, amely bár közvetve, mégis kihatott a népesség csökkenésére. Battonya ugyanis mint járási székhely funkcionált, * Feltétlenül figyelembe kell vennünk a megélhetés akkori és mai színvonalát. Jóllehet, a község abban az időben nagyszámú munkaerőt tudott foglalkoztatni, a maihoz hasonló életszínvonalon azonban erre nem lett volna képes. 46