Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - SZEMLE

korában áthelyezzék Békés megyébe, Nagyszénásra. Itteni működése során vette fel a kapcsolatot a radikális és szocialista tanítómozgalommal, itt lépett be a Szociáldemokrata Párt tagjai sorába. A fegyelmi eljárás következtében 1915ben Budapestre települt, a Tanácsköztársaság megdöntése után pedig (amikor is a Közoktatásügyi Népbiztosságon töltött be vezető állást), letartóztatták, majd a párt segítségével az akkor Csehszlovákiához tartozó Beregszászon telepedhetett le. Amikor Horthyék elfoglalták lakhelyét, ismét szembe találta magát a magyar fasizmus képviselőivel, zaklatásaikat nem is tudta tartósan elviselni, 1942ben meghalt. Ennek az eseményekben gazdag életútnak egy jelentős szakaszát világítják meg a kötetben közölt dokumentumok. Az első jelentésekben a járási főszolgabíró még nem lát okot a fegyelmi eljárás megindításához, csupán annyit tart szükségesnek, hogy figyelmeztetni kell Czabán Samut a nyilvános politikai szerepléstől való tartózkodásra. Mivel azonban a forradalmár tanító országos szereplése is egyre bátrabb és következetesebb lett (az 1913. február 23-án tartott országos tanítógyűlésen pl. ő terjesztette elő az egyházi iskolák államosítását követelő javaslatot), megindult ellene a céltudatos, körültekintő üldözés. Feljelentették (mint később Somogyi Béla leleplező cikkéből kitűnt, mindez felsőbb sugalmazásra történt), a feljelentések alapján a megye fegyelmi vizsgálatot rendelt el ellene, az „általános sztrájk támogatása és politikai izgatás" miatt. Czabán Samu fellebbezésében kérte a fegyelmi vizsgálat megszüntetését, és törvényadta jogára hivatkozva követelte az ellene szóló feljelentések szövegének a közlését, hogy azok rágalmait leleplezhesse. Erre természetesen az illetékesek gondolni sem mertek, hiszen akkor kiderült volna a feljelentések felülről „megrendelt" volta. Ehelyett újabb lendületet vett a Czabán elleni hecckampány, bekapcsolódott ebbe az evangélikus egyházi vezetés is. A hónapokon át tartó eljárás végülis a kultuszkormáayzat „győzelmével" végződött: 1914. október 13-án megszületett a végső döntés, Czabán Samut megfosztották állásától. A fegyelmi döntést követően Czabán Samu és pártolói tudták, hogy ebben az ügyben nincs remény a törvényes elégtétel kivívására, hiszen az illetékesek nem tartották magukat a jogszabályokhoz, fő céljuk az volt, hogy Czabánt félretehessék. Ezért Czabán Samu - már budapesti tartózkodása alatt - egy olyan újabb fellebbezést adott be a minisztériumhoz, melyben részletesen kifejtette meghurcoltatásának hátterét. A bátor hangú irat alapján a miniszter hozzájárult ugyan a fegyelmi ügy új raf el vételéhez, de Békés megye urainak tartózkodása miatt erre nem került sor, az állástól való megfosztás változatlanul maradt. A közölt hivatalos dokumentumokat jól egészítette ki a szerző néhány sajtószemelvénnyel is: Somogyi Béla már említett cikke a Czabán elleni hajsza hátterét leplezi le, a Népszavában megjelent írás pedig a Czabán üldözésében vezető szerepet játszó két nagyszénási pap nevelési „módszereiről" ír; másrészt az ellenforradalom egyik képviselőjének a jelentéséből idéz, amelyben az arról számol be, hogyan bosszulta meg a nép 1918-ban Czabán meghurcolását. A kötet mindennél érzékletesebb, sokatmondó és tanulságosan tartalmas emléket állít a harcos pedagógusnak és így amellett, hogy a megye múltjának egy értékes mozzanatát teszi közkinccsé, méltóképpen járul hozzá - az államosítás egyik előharcosának bemutatása révén az iskolák államosításának 25. évfordulójával kapcsolatos megemlékezésekhez is 446