Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - SZEMLE

Szeghalmi Gyula emlékezete Bibliográfia egy polihisztor pedagógus munkásságáról CZEGLÉDI IMRE „Még felsorolni is sok, mi minden volt tanítósága és elemi iskolai igazgatósága mellett: történész, helytörténész, föld­rajztudós, régész, néprajzos, muzeológus, szépíró, festő, haditudósító, politikus s végül, de nem utolsósorban népművelő... Igazi népművelő, aki nagy tudását köz­kinccsé tette, s fáradhatatlanul dolgozott élete végéig ..." - így foglalja össze a szerző az alig tíz éve elhalt pedagógus munkásságát. Szinte alig hihető, hogy ezt a sokrétű tevékenységet vidéki tanító megfelelő színvonalon végezhette. Szeg­halmi Gyula ebből a szempontból kivé­teles egyéniség volt. Munkássága gyak­ran váltotta ki a szakemberek elismeré­sét: az általa feltárt szeghalmi neolitikus telepről írt cikkei Párizsban jelentek meg, tagja volt az MTA és a Nemzeti Múzeum által tervezett etiópiai kutató­csoportnak, alapítója a Bányász Múzeum­nak, fontos feladatot teljesített a Tanács­köztársaság idején stb., stb. Ez a magas színvonalon végzett, sok­rétű munka indokolja a róla készült bib­liográfia fontosságát. A bibliográfus feladata, hogy világosan körülhatárolja az általa feldolgozott iro­dalmat. A szerző itt példás pontossággal jár el: Szeghalmi Gyula publikált cik­keit és a róla szóló irodalmat dolgozza fel megadott keretek között. Később kö­zölt forrásjegyzékében (könyvészeti for­rások, könyvtári katalógusok, folyóira­tok) nemcsak a feldolgozott források pontos évfolyamait, hanem lelőhelyét is megadja. Szerkezetileg három részre tagolja munkáj át: 1. Szeghalmi Gyula kronologikus élet­rajza. Az egyes évekhez fűződő legfon­tosabb életrajzi adatokat közli, jól szol­gálva e sokoldalú munkásság bemutatá­sát, s újabb adatokat is ad Szeghalmi Gyula megjelent életrajzához. Technikai­lag egyetlen kifogásunk, hogy amikor olyan életrajzi adathoz ér, amelyet a munkája végén csatolt dokumentumok­ban teljes terjedelmében közölt, itt a kro­nologikus részben csupán utal a mellék­let számára, s nem közli annak témáját, így arra készteti az olvasót, hogy a mel­lékletekhez lapozva tájékozódjék az élet­rajz vonatkozó részéről. 2. Művei és a róla szóló irodalom bib­liográfiája. 2io tételt közöl a megjelenés időrendjében, jól elkülönített tipográfiá­val. Az egyes tételek másodlagos elren­dezése betűrendes. E másodlagos elren­dezést nem tartjuk szerencsésnek, mert nem válik el egymástól Szeghalmi Gyula munkássága és a róla szóló irodalom. Helyesebb lett volna a következő elren­dezés: SZ. Gy. saját művei, társszerzők­kel alkotott művei, majd a róla szóló irodalom. Sokkal világosabb képet kap­tunk volna egy-egy gazdagabb termésű év eredményeiről. A címleírásoknál a szerző lehetőleg az autopszia (saját kézbevétel) elvét alkal­447

Next

/
Thumbnails
Contents