Békési Élet, 1975 (10. évfolyam)

1975 / 2. szám - SZEMLE

lag így teljesen hitelesek. Erősíti a könyv hitelességét Hunya István leírásainak néprajzi pontossága is. A kubikosélet, a munka, a ruházkodás, az étkezés részleteinek egyértelműen „szakszerű" említése a nép negyven-ötven ezelőtti körülményeit, szokásait pár szóval is szemléletesen visszaadja. A kötet értékeiről szólva azokat a megállapításokat kell kiemelnünk, amelyek az endrődi - és távolabbról az egész viharsarki - mozgalom történetének jellemzésében alapvetőek számunkra. Hunya István könyve után bizonyítva látjuk, hogy az agrárszegénység legjobb erői a húszas években is kapcsolatban álltak a forradalmi munkásmozgalom kommunista szárnyával, követték annak célkitűzéseit és igyekeztek átvenni a módszereit is. Falusi viszonyok között, ahol a szervezkedés résztvevőit közvetlenül és könnyen ellenőrizhette az elnyomó rend, az agitációnak és a politikai-közéleti képzésnek sajátos formáit kellett kialakítani. Ennek során megmaradtak a régi paraszti olvasóköri hagyományok is, többek között az általános műveltség megszerzésére irányuló törekvésben. Az Endrődön folyó tudatformálás nagyon reális és őszinte rajzából megismerhetjük az öntudatra ébresztés ki nem kerülhető lépcsőfokait: a vallásos világképtől való megszabadulás szükségességét, a haladó történelmi hagyományok megismerését, a történeti és társadalmi folyamatok osztályszempontú megértését, a tőkés rend elkerülhetetlen pusztulásának feltárását. A materialista világkép elfogadásától az utópikus szocialisták tanainak megismerésén át haladva jutottak el a nevelő munka során az endrődi agrárproletárok a leninizmusig, annak alapjáig. Érdeklődésüket ez az iránytű szabta meg, helyesen értékelték az ország, a mozgalom eseményeit, tudatosan figyelték a Szovjetunióból érkező híreket. Helytállóan írja le Hunya István könyvében többször is, hogy a mindennapi megélhetés biztosításáért, a jobb munkabérért folyó harc során sikerült a szervezet tömeghatását kiterjeszteni, a szegénység zömét a legöntudatosabbak befolyása alá vonni. Mint a kötetből is láthatjuk, a tágabb környékre - Kondorosra, Mezőtúrra, Gyomára, Dévaványára - stb. - kiterjedő szervező munkával az endrődi agrárproletárok fejlett mozgalmi központot teremtettek. Hunya István a helyi szervezkedést legális és illegális szálakon az országos mozgalomhoz kapcsolta, vállalva az úri rend börtöneit is. A kötetben - ahhoz a nagyon példamutató, puritán szerénységhez méltóan, amely Hunya István magatartását, életútját mindig is jellemezte és jellemzi ma is - a mozgalom, a küzdelem áll a középpontban. Önmagáról aránylag keveset ír. Első személyben fogalmaz, önéletrajzot ad, de mégsem csak az egyéni sorsát mondja el, hanem a mozgalom egyik önfeláldozó, törhetetlen katonájának egy életszakaszát, amelyben mindent az elnyomott ember felszabadításának célkitűzése határozott meg. Hunya István 1932-ben az állandó üldözés és börtön elől az illegális párt segítségével a Szovjetunióba került. Ott kapott menedéket, hogy felkészülhessen a hazánk felszabadulása után végzett nagy feladatokra. Könyve a legnehezebb életszakaszról szólva íródott, és sokat forgatott emlékeztető, gyakran idézett történeti forrás lesz. 43 i